Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 9   //    «    16    » 
Lugosi Lou
A vitrin
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

A Szinyei Merse utca 13 halottai születésük időrendjében mentek el - nem volt semmi kilengés, semmi fantazmagória. Senki nem előzte le a másikat, betartották az élet meg a halál sorrendjét. Amikor az utolsó családtag is kiköltözött, a szomszédok szétosztották a ruháit, és kabátjára sorsot vetettek.

    A fekvőhelyeket, ahol a család tagjai világra jöttek, egymás után, mindig ugyanazokban az ágyakban, János kivitette az ajtón, le a lépcsőn, ott át a kapun, amelyet a házzal együtt a nagypapa papájának papája építtetett. Kint voltak az utcán - Emma elfordult, nem akarta látni, merre viszik.

    Rettenetes - súgta fülébe keresztanya, aki sohasem szerette az utcát, a villamos zaját, a kocsiutat, a járdán pedig attól tartott, szembejöhet vele valaki, akit talán nem ismer. Most száznégy éves lenne, de a megrázkódtatás annyira összezavarhatta, annyira szétzilálta kiszáradófélben lévő lelke kaleidoszkópszerűen töredezett darabkáit, hogy fiatalkori, nyafka hangján mondta:

    - Hová hurcolják az ágyam, Angyalka?, hiszen én ebben az ágyban születtem.

    Emma jól tudta, hogy a szeméttelepre kerül, így ártatlan arccal, de hunyorogva füllentette:

    - Múzeumba teszik. Virágok lesznek körülötte, rajta pedig csipketakaró, amit a rózsaszín csipkeabroszodból szabnak. A párna helyén meg az azsúrozott asztalközép, amellyel a vendégeknek terítettél. Szép lesz. Az emberek körülállják, és sóhajtozva susognak, mint a bodzalevelek: itt élt Rozália, és ez volt az ágya.

    - Ma már ilyen múzeumok vannak? - kérdezte csodálkozva keresztanya.

    - Hogyne! Halad a világ. Haladnia kell. Nagy divat ez most. Rengeteg fekvőhely, így, egymás mellett.

    - Az, hogy "itt élt Rozália, és ez volt az ágya", nem rímel.

    - Hát nem. Nem minden rímel, az biztos. De előfordul, hogy igazi bodzákat ültetnek a fekhelyek mellé, s azok ráhajolnak a takarókra.

    - Ez szép.

    Amikor kiürült a lakás, mert minden bútort elszállítottak az Elszállítók, a vitrin mégiscsak ott volt a sarokban. Nem vették észre? János visszahívta az embereket - "Itt felejtettek egy vitrint!".

    - Nem vállaljuk - mondták a Vállalkozók. Tele van csecsebecsével. Ürítsék ki, de teljesen. Bár lehet, hogy üresen se vállaljuk. Három üvegoldala van, összetörik a teherautóban.

    - Hadd törjön, minket nem zavar!

    - Lehet, hogy magukat nem zavarja, de mi nem szállíthatunk üvegtörmeléket. Tilos.

    - Azt mondtad, minket nem zavar, ha anyáék vitrinje összetörik egy teherautón? Hogy mondhattál ilyet!? - sutyorgott Emma.

    - Nem látod, hogy tárgyalok? - kiabált a testvér. - Ha tárgyalok, ne zavarj! Ha tárgyalok, akkor tárgyalok.

    - Visszajövünk. Talán be tudunk tratyálni valami külön engedélyt. Ürítsék ki!

    A testvérek álltak a vitrin előtt és bámulták az ismerős tárgyakat, mintha kiállításon lennének. Nem gondoltak arra, hogy ez az egyetlen gyűjtemény, amelyik róluk szól. A kifestett bábuk és babák szép sorjában ültek a polcokon, átlátszó álomköpenyeikben, amelyek örökre védtek a hétköznapiságtól, mindentől, ami vásári, közönséges. Talán volt idő, amikor a sárga kacsa rikító zománca nem illett a furulyás Jancsi zöld gatyájához, de hatvan év alatt a színek is összeszoktak. Kicsi kristályvázák pörögtek régi nagymamák kincsestárából a rokokó ruhás herendi párocska körül, és iciri-piciri cserépben, zavartalanul virított egy megdermedt virág, "örök emlék" felirattal.

    - Mit csináljunk? - kérdezte János. - Üresen kell átadnod a lakást. Oszszunk ketté mindent, ahogy régen is. Unokád van, vidd el a karácsonyi csengőt, amivel apa hívta az angyalt.

    - Nem tudom használni. Ma már nem csengetnek, mert a gyerekek maguk díszítik a fát. Tudják, hogy nincs angyal.

    - Nincs angyal? Ezt komolyan mondod?

    Emma észrevette, hogy a testvére őszül. Vagy talán csak ferdén esett a hajára a fény.

    - Van angyal, csak nem csenget. És nekem nem kell a csengő.

    - Ezt felírom.

    - Miért írod fel?

    - Érdekesnek találom, hogy egyikünknek sem kell apa csengője, amit annyira vártunk.

    - Most nem akarjuk. És azt is felírhatod, hogy szeretném, ha ez a vitrin, úgy, ahogy van, eltűnne. Mondjuk, szétzúzhatnád egy baltával!

    - Látod az őzet? Nem látod?

    - Az őzet és az összes kerámiát kirakhatnád a lakásodban. Nagy lakásod van.

    - Nem illenek oda. Az ötvenes éveket idézik. Lerontanák az összképet. Ma már másképp látjuk az otthonunkat.

    - Másképp, mint mikor? Továbbléptél, és véletlenül átlépted az életünket?

    - Az idő lépte át. Gondolod, hogy épp a mi kasztninkat elkerüli? Felejtsük itt a sarokban. Majd észreveszi, aki kivette a lakást.

    - Ezt nem tehetjük. Ez csalás. Tisztázzuk, hogy van benne egy szép vitrin.

    - Talán ne mondjuk szépnek.

    - Miért, talán nem szép? Úgy találod, hogy nem is szép?

    - Nem tudom.

    - Mit írjak akkor?

    - Törd a fejed. Végül is te adod ki a lakást!

    Másnap feladták a hirdetést: "Jól berendezett vitrinnel felszerelt, 75 négyzetméteres, második emeleti lakás kiadó. Szinyei Merse utca 13."

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 9   »   A vitrin
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911