Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 4   //    «    23    » 
FALTÓL FALIG
Horgas Judit & Ács Irén
A Magyar Tudományos Akadémia
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

Igen jó volna tudós emberekbõl álló magyar társaságot a magyar nyelv ékesgetésére mint más nemzetekben vagyon, fölállítani, sóhajtott Bod Péter 1760-ban, és nem õ volt az elsõ vagy egyetlen: Bél Mátyás és Fischer Dániel már az 1730-as években tervezetet írt, meghívó leveleket küldözgetett, nemcsak a nyelv, hanem az egész magyar tudomány ékesgetésére - hiába. Bessenyei György Egy Magyar Társaság iránt való jámbor szándékát 1790-ben fogalmazta meg, de a bivalyerõs testõr szándéka túl jámbor volt: még sokáig kellett várni, egészen 1825.  november 3-ig, hogy a jámbornak igazán nem mondható Széchenyi István gróf birtokainak egy éves jövedelmét, 60 ezer forintot felajánlja a Magyar Tudós Társaság létrehozására. Példáját több fõnemes követi, az országgyűlés törvénycikkben mondja ki a társaság megalapítását, megindul az országos gyűjtés: a mi Akadémiánkat nem alapítá, mint széltiben Európában, fejedelmi akarat, hanem a nemzet hazafiúsága. 1861-ben végre pályázatot írnak ki az épületre. Friedrich August Stüler neoreneszánsz stílusú székházat tervez, a kivitelezést Ybl Miklós és Skalnitzky Antal vezeti, és 1865-re el is készül az impozáns épület, méltó a Dunához és a Lánchídhoz, fel is avatják, Széchenyi akkor már rég halott, nem láthatja, hogy a nemzethalál legfõbb ellenszerének, a nemzeti nyelvnek művelõi hogyan követik egymást a titkári székben: Döbrentei Gábor, Toldy Ferenc és Szalay László után ekkor nevezik ki az Akadémia titkárává Arany Jánost, aki Ártatlan daccal kommentálja az eseményeket, A Tudománynak háza vagyon: / ennek örüljek hát ma nagyon?, késõbb fõtitkár lesz, adminisztratív kérdésekkel kínlódik ahelyett, hogy verset írna, erre bizonyára Széchenyi sem gondolt - a leiratok, kérelmek, kérvények, engedélyek és egyéb dokumentációk mintha nem fejlesztenék elég hatékonyan a magyar nyelvet.

1869-ben egy februári éjjelen vigyázatlanságból tűz üt ki a padláson, a tetõ leég, mert az alig ezer lépésnyire fekvõ városházától csak másfél órával késõbb ér oda egy fecskendõ, az összegyűlt tömeg fütyül, káromkodik, addigra a budai Blum-féle gõzmalomból hozott felszereléssel úgy-ahogy eloltják a tüzet, a kár 50 ezer forint.

A nyelv művelése mellett persze más tudományokkal is foglalkoznak; bölcseleti, történeti, matematikai, természettudományi és törvénytudományi osztályokat alakítanak ki, aztán a hat osztályból lesz három, majd közel száz év múlva, a természettudomány elõretörésének köszönhetõen négy, ma pedig már tizenegy: ebbõl nyolc természettudománnyal, három társadalomtudománnyal foglalkozik. 1949-ben az írókat és művészeket csoportosító széptudományi alosztályt megszüntetik, Széchenyi fordul egyet a sírjában, 1992-ben megnyugtatására hozzák létre a róla elnevezett Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Kinevezések és kifúrások, ünnepélyes emlékbeszédek és emlékezetes botrányok tarkítják az Akadémia életét, és adnak kellõ muníciót a fanyalgó újságíróknak: Tudomást veszünk arról, hogy Eötvös Loránd báró, aki a magyar viszonyokhoz mérten magasan fölötte áll "tudós" társainak, az Akadémia elnöki állásáról lemondott. Bizonyára az Akadémiában uralkodó szellemtõl undorodott meg Eötvös, mert egészsége és kora megengedte volna, hogy az amúgy is kevés munkával járó elnöki állást továbbra is viselje. De nem csodálkozunk azon, hogy a tudomány igaz szeretetében fölnevelkedett ember olyan emberektõl megundorodik, akik Bolyai Farkasnak, a legnagyobb magyar matematikusnak emlékét - bankettel ünneplik.

A bankettrendezõ magyar virtus mintha azóta sem csillapodott volna, a fanyalgók hangja egyre erõsödik: az akadémikus tudósok közül sokan komoly, tudományos munka helyett mások gáncsolásával foglalkoznak és felfuvalkodott gõggel "vaskalaposodnak", az Akadémia védelmében felszólalók a társadalom érdektelenségérõl panaszkodnak, kevés a pénz és a megbecsülés, kevés a szén, pedig a tagok hajlamosak a reumára, és ilyen állapotok között igazán nem várható, hogy rendszeresen megtartsák a gyűléseket, támogassák az arra érdemes pályázókat, netán írjanak és olvassanak, a háborúk pedig végképp lehetetlenné teszik az elmélyült munkát, felbecsülhetetlen értékű dokumentumok semmisülnek meg: Kõrösi Csoma Sándor és Stein Aurél útijegyzeteit és leveleit esõvíz áztatja, a fanyalgás olykor felháborodássá erõsödik, de nem sok minden változik. Magyarország legmagasabb szintű tudományos testülete önkormányzati elven, de szigorú hierarchia és fojtogató bürokrácia között működik, a tudományos kutatás szabadságának eszméje és a szellemi munka értékeinek elismerése felett õrködik, de az épület belsõ fotózásához engedélylabirintuson kell átvágni.

A társadalom? Igen, a társadalomnak kellene kisegíteni a bajból az Akadémiát, melyet a társadalom közadakozása virágoztatott fel. De a mai társadalom legalább is közömbös!

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 4   »   A Magyar Tudományos Akadémia
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911