Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 2   //    «    1    » 
Varga Zoltán Zsolt
Látogatás
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Margit izgatottan sétálgat fel s alá a város jelzõtáblájánál. Tíz-tizenkét lépés kifelé, aztán vissza. Idõnként megáll, feszülten kémlel a kora reggeli szürkeségbe. Szeme összeszűkül, szája mintha mosolyra fintorodna. Rövidlátó. Karóráját percenként emeli arcához. Rágyújt, de néhány szippantás után türelmetlenül elhajítja a cigarettát.

    Harmincas éveinek vége felé jár, alacsony, molett. Haja a divatnak megfelelõen fiúsan rövid. Párducmintás ruha feszül telt idomaira. Frédire, a rajzfilm-figurára emlékeztet benne.

    Augusztus vége van, vasárnap. A nagyritkán elhúzó autók bodorodó füstjével friss szellõ játszik, ide-oda terelgeti, aztán elkeveri a közeli sertéshizlaldából érkezõ csípõs párával.

    A megyei székhely felõl gépi zümmögés hallatszik, dübögéssé mélyül. Motorbicikli közeleg. Margit egyik kezébõl napellenzõt formálva méregeti. Hirtelen felélénkül, retiküljével hadonászik. A motor lefékez mellette, de nem áll le. A szikár férfi szótlanul veti oda a bukósisakot. Nem segít felszállni.

 

A vadgesztenyefa beinteget az ablakon. "Ma látogatás!" - susogja. Csak én hallom. Csocsoszán mocorog, felébred alattam. Felnyújtja vékony karját. A kézfeje barna, a tenyere sárgás-fehér. Megfogom. A legjobb barátom a cigány fiúcska. Azért alszom én felül, mert már nem pisilek be.

    Egészen nyugodt vagyok ma reggel. Éjjel felébredtem, kilopóztam a mosdóba - rettenetesen féltem -, és a sötétben kisúroltam az alsómat. Jól kifacsartam, aztán visszavettem. Megszáradt.

    "Jönnek hozzád?" - kérdezi Csocsoszán. Becenevét tanítónõnktõl kapta, az igazira nem emlékszem.

    "Igen... És hozzád?"

    "Nem hiszem."

    "Éééébresztõ!" - bõdül a nevelõtanár, semmivel sem szelídebben, mint sok-sok év múlva a szolgálatos tiszt. "Viiiizithez feeeelsorakozni!" - elõbb nyújtja, aztán hadarja a vezényszavakat. Súlyemelõ. Úgy jár-kel köztünk, mint egy mérges pulyka. Nyaranta csakis atlétát hord, hogy kigyúrt bicepszét - mintegy véletlenül - néha megfeszíthesse. Edzõterme ajtaját mindig nyitva hagyja, még az emeleten is halljuk érdes nyögéseit, érezzük tömény izzadságszagát. Félünk tõle. A pajeszhuzigálás nagymestere. Specialitása, hogy bal kézzel felemeli, jobbal megüti, és abban a pillanatban elereszti rongyként lehulló áldozatát. A nagy nyolcadikosokat is könnyedén felkapja. Engem még nem bántott.

    Alsónadrágban sorakozunk a folyosón, mellettem balról Csocso?, jobbról a kancsal, fél üvegén leragasztott okulárét hordó Biacsi. Belém csíp, röhög. Hülye. De tényleg. Megbukott. Utál, mert színötös vagyok, s tanév közben minden vasárnap délután moziba járok. Csak az mehet moziba, akinek azon a héten jelese volt.

    Kezdõdik a szemle. Tibi bá? szúrópróbaszerűen kiválaszt valakit. "Gatya le!" A delikvens megfordul, letolja, kifordítja. Akié szaros, annak a fejére kell húznia. Úgy, hogy a szaros rész az orrán legyen, kívülrõl, a láb kivágásai meg a szeme elõtt. Lássa, hogy kiröhögik.

    Az izompacsirta elém lép, ijesztget kicsit a tekintetével, aztán tovabilleg. Bátyám és én ritkán kerülünk sorra. Az elsõ kitűnõ tanulók vagyunk a nevelõintézet történetében. Tudja, hogy hozzánk minden hétvégén jön látogató. Olykor hétköznap is. Ha errefelé van dolga, apánk idekanyarodik dzsippel, gyakorlóruhában. Határõr tiszthelyettes. Antant-szíj van keresztben a mellén, pisztoly lóg az oldalán. A fiúk irigyelnek miatta.

    Biacsi megint belém mar és vihog. Erre Tibi bá? visszafordul hozzá. "Szaros!" - üvölti elégedetten. Szegény Biacsi a szemüvegére veszi fel az alsót, mintha mélytengeri búvársisakot húzott volna.

    A folyosó végén kinyílik a szolgálati lakás ajtaja. Kilép az igazgató fia és lánya, mindketten ünneplõben. Sietnek valahova. A lányka szemérmetlenül nézegeti a kókadozó fütyiket, versenyt kacag a szaros gatya-maszkok láttán bátyjával. Gyűlölöm õket. Nem csak ezért. Géza házi galambokat tart, kisbabaként dédelgeti a madarakat, "buzizza", ahogy a nagyobbak mondják. Olyan szelídek, hogy beszállnak vagy betotyognak a szobákba, az ablakpárkányokon trónolnak. Egyszer a mafla Palágyi rácsukta az ajtót az egyik tubica lábára. Valaki azonnal bemószerolta. Géza õrjöngve rontott ránk, szétlökött bennünket. Elkapta a szerencsétlen Palágyit, odaráncigálta az ajtónyíláshoz, kezét a félfához szorította és tiszta erejébõl rávágta ugyanazt az ajtót! Csak ezután kezdte könnyezve babusgatni törött lábú madarát.

 

Elindulnak. Margit átöleli hátulról a sofõrt. Olyan szorosan, ahogy csak szeretkezéseikben tette. Néhányszor a válásuk óta is.

    A férfi mereven üli meg a Simsont. Hat-hét évvel fiatalabb a nõnél. A sisak és a sárga motorosszemüveg eltakarja magas homlokát, szemöldök nélküli, szürkészöld szemét. Pofacsontjától erõs ránc kanyarodik álla felé. Orra vékony, szája keskeny, felette szõke Hitler-bajusz.

    Nem beszélnek. Nehéz is volna a motor és a léghuzat zúgásától.

    Nyárfák futnak feléjük kétoldalt, aztán a hátuk mögé zuhannak. Ébredezõ falukon vágtatnak át.

    Margitnak a világ a férfi hátára szűkül. Mellkasát a motoros gerincének fogaskerekére nyomja, kidudorodásaira. A zakóból ismerõs, dohos-édeskés szag szivárog. A lakásuké. Hirtelen vonat süvít el mellettük karnyújtásnyi közelségben, kattogó szele megbillenti a motort. Az asszony odafordul, a sorjázó fülkeablakok rosszul vágott filmkockák, ugrálnak elõtte.

    Megérkeznek a nyugati határõr-kisváros széléhez. A motorbicikli megáll, Margit lekászálódik, visszaadja a bukósisakot. Elindul a belváros felé.

 

Az étkezõbe már Karcsi bá? kísér le. A nevelõk pódiumon ülnek, falócákon, mi lenn színes műanyagborítású asztalokon reggelizünk. Minden műanyag, a teáskannák, a bögrék, a tányérok. Tele elfeketedett karcolásokkal. Az emelvényrõl mindig eszembe jut a Télapó. Ott ült fenn múlt télen, dobogóval megemelve, lába elõtt kazal nagyságú kendervászon zsák, tele csomagokkal. Félelmetesebb volt számomra, mint a mellette idétlenkedõ krampusz. Honnan tudta a nevem, amikor a kétszáz gyerek közül elsõként szólított?

    Karcsi bá? vézna, csupa ín, csupa ideg ember. Hamar bepöccen. Olyankor gyomorszájaz. Azzal a karjával, amirõl negyvenhétben, játék közben, egy bomba leszakította kézfejét. A csonk hegyes, rajta lilás, sötétvöröses bõr. Tõle már én is kaptam gyomrost. Elviselhetõ. Nem tartunk tõle, egyszer még ki is nevettük. A tanteremben egér volt aznap. Karcsi bá? ép kezébe söprűt ragadott, és üldözõbe vette. Már az is nagyon mókás volt, ahogy kacsázva rohangált és hadonászott, de amikor elcsúszott és hasra esett, felnyerítettünk.

Befejezzük a reggelit, egyszerre állunk fel.

    A látogatásig van még két óra. Egyre feszültebbek vagyunk, sűrűsödnek a civakodások, lökdösõdések. Kivisznek bennünket a kálváriahegyre.

 

A levegõ gyorsan melegedik. Margit épp csak beér a vasútállomásra, máris kitikkad. Beül a restibe, rendel egy Bambit, mohón behörpöli. Gyöngyözõ homlokkal indul tovább. Girbegurba utcácskákon, középkori és barokk homlokzatok között lavíroz tűsarkú topánkáin. Formás terecskéket szel át. Elhalad a Szentháromság oszlop, majd a várkert mellett. Egyik sem érdekli. Újra szomjas. Vendéglõ, kocsma, presszó után kutat hunyorogva. A kálvária negyedben jár, amikor egy civil nyomozó útját állja. Mögötte mogorva fegyveres határõr. A nyominger a meleg dacára fekete műbõrkabátot visel. Hátranyalt haja úgy fénylik, mint a kabátja. Arca himlõhelyes. Elkéri az asszony személyijét, de mély dekoltázsát fixírozza. Köpködve ejti a szavakat. Húzza az idõt, a fényképet többször is összehasonlítja modelljével. Kihívóan bámul a nõ szemébe, majd ismét a mellek közötti résbe pillant. Végül visszalöki a könyvecskét, és fölényes csuklómozdulatokkal "tovább"-ot int. Margit még sokáig érzi a férfi sóvár tekintetét a fenekén.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 2   »   Látogatás
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911