VISSZA a cikkek listájához
CIKK
Öt ujjammal     vers
Szerző: Horgas Béla
 

Szárnyatlan ing

 

Szárnyatlan ing a versem

ingatag ez kétségtelen.

De én akartam hogy az legyen

ne más nyomorult árnyak 

reszketése házfalakon

vakolatlan öregség. 

Tél jön viszont s meztelenül

mégsem vághat a világnak

az üvöltözések széthasítanák.

Ujjatlan is ahogy nézem.

És nincsen háta eleje semmi.

Hogyan próbáljon mégis lenni.

 

 

Hallani

 

Dallamot hallani könnyű

vagy könnyebb múlni úgy 

magad vagy a spulni és a szál.

Ökörnyál vezet a vándorpókhoz

kezedre játszik a kép. Kötheted

oldhatod szabadon szavakon

te következel.

 

 

Süppedés

 

Tegnap este tízkor láttam

sárgás villanyfényben darabos

a levegõ

üvegen át a hegy sötét.

Süppedés következik véltem.

Elaludni féltem fejem

föltámasztottam hallgatóztam.

Valaki a falban nekihevülten

viszketõ öt ujjammal vakarózott

zsombék hátán ült mit gondolt.

Az idõ zümmögõ mocsár volt.

Testrengés

 

Testrengéskor a nedvek

túlcsordulnak a medren

átcsapnak. Mint szél ujja porba

rajzolnak körénk

levegõ-lapokon lavírozók

legalább enyhet adók.

(Kunyhók depók völgyi kalyibák.)

 

 

Légcsavar

 

Még szeptember van (már)

még hatvanhét vagyok (már)

a méz-szagú még föl-fölforrósodó

napsütésben rímekkel csörömpölök

elalszom álmomban vér csöpög

az égbõl fejük rém felhõk üvöltöznek

a boltozat képernyõ folytatásos 

hurrikán búg õrült légcsavar

mint az amerikai bombázóké

negyvennégyben Szerbia felõl

jöttek délelõtt.


 
előző cikk   6. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához