Melyikünk indul előbb a homályos
úton oda, ahonnét senki sem
tért vissza eddig, és nincsen erő,
nincs Isten, aki újra visszahozza
és megváltoztassa múltját, hová
most átlép. A megkövült fák közé
melyek körülveszik egy pillanat
alatt. Egyszerre lesz por és borostyán
bezárva amaz erdő fáinak
gyantacseppjébe, mint keserű mézbe.
Már csak feloldozhatatlan bűnei őrzik
emlékét örökre a hideg éjszakában.