Szereplők:
Károly
Erzsébet
Kovács Brüllhofer
Kovács Brüllhoferné
Kényelmesen berendezett nappali: asztal, karosszékek, pohárszék
1. jelenet
Erzsébet Azzal a finom kis kezével úgy mérte, mintha közönséges illatszert vegyítene. Gyakorlottan. Egy csepp sem ment félre. És amikor azt mondta, tessék, közben a barátnőjéhez fordult, és láttam, hogy a gondolatai már másutt járnak. Kitöltsem?
Károly Ahogy akarod.
Erzsébet Nem furcsa? Miközben ilyen finoman és felelősségteljesen töltögetett, a barátnőjétől azt kérdezte, hogy ő, mármint a barátnő, hogyan csinálja a birsalmasajtot. Persze ez önmagában nem furcsa, hiszen én is megkérdezem, hogyan kell ezt vagy azt sütni, főzni, eltenni télire...Legalábbis eddig mindig megkérdeztem. És föl is írtam abba a jegyzetfüzetkémbe, amelyet tőled kaptam. Aztán otthon átmásoltam a kis kékfedelű füzetembe... Ugye, mindig rendes voltam?
Károly Rendes.
Erzsébet De ez a kecsesen kezembe adott kis üveg eldönti a sorsunkat, és ha nem adta volna, vagy szigorúan rám szól, hogy nem adok, vagy nem kapható, akkor... De így aztán, mikor a birsalmasajtról beszélt, és egyáltalán nem figyelt oda, nem érezte a pillanat és a mozdulat súlyát... Ezzel a könnyed felelőtlenséggel és öntudatlansággal, ahogy belenyúlt az életünkbe... Melyik pohárba töltsem?
Károly Amelyikbe akarod.
Erzsébet Ahogy pepecselt, elképzeltem a birsalmasajtot. Nagynak, kereknek, arany színűnek láttam, mint egy meglökött korongot, aztán csak gurul, gurul, minden piszkot fölszed...majdnem elnevettem magam. Ilyen válságos és ünnepélyes pillanatban. És a fecsegése derűsen zubogott tovább, miközben azok az ügyes kis kezek érzéketlenül ideadták az üveget... A kis piros pohárban jó lesz?
Károly Jó.
Erzsébet Nézzük, hogy illik-e a pillanathoz. Talán. Mégsem. Gizella nénitől kaptuk. Szegény Gizella néni, mindig a kertről, a kerti munkáról beszélt, a sok fáradozásáról, hogy küszködik a bogarakkal, az időjárással és a kerti szerszámokkal. Állandóan szenvedett, szegény. Mindig segített, de mindig éreztette, hogy áldozatot hoz és szenved. Nem illik a mai pillanathoz Gizella néni pohárkája. Ne töltsem inkább talpas pohárba?
Károly Lehet.
Erzsébet Nem szeretném, ha Gizella néni sértődött lelke beleszólna ebbe a mi mostani dolgunkba. Szeretném kihagyni Gizella nénit. Ha az ő piros poharaiból innánk, magunkkal kellene vinni az önsajnálatát, a mártírkodását. Lehet, hogy csak beleképzelem, de megrontaná a nyugalmamat. A talpas pohár jó lesz?
Károly Jó.
Erzsébet Ebből a hajdani hatos készletből csak kettő maradt. Az elsőt én törtem el, amikor Béláék eljöttek búcsúzkodni, közvetlenül a rendőrségi eset előtt. Fülledt délután volt, kínosan kerestük a szavakat, és egyik sem illett a hangulathoz. Ők még bizakodtak. Azt hitték, sikerül. Olyan jól és gondosan szerveztek meg mindent. A poharat eltörtem, Béláék meg belesétáltak a csapdába. A második mosogatás közben tört el. A tisztaság-mániám áldozata. A harmadik, mikor a mindig vidám és bolondos Ede szilveszterkor nekem rontott. Mindnyájan felszabadultan nevettünk, lesöpörtük az üvegcserepeket, és még senki sem tudta, hogy Ede gyógyíthatatlan beteg. A negyediket valaki földhöz vágta. Akkor sem tudtam, ma sem tudom, hogy ki volt az a törpe. Kicsi ember, tele robbanó erővel és erőszakossággal. Először hallgatott, aztán meg ömlött belőle a dühödt lelkesedés, de egy szavát sem értettem. Végül, nyomaték kedvéért, földhöz vágta a poharat. Diadallal körülnézett, még bocsánatot sem kért. Örültem, amikor elment. Nem értettem, hogy miért hozol ide ilyen alakokat. Volt benne valami láthatatlan érték, nem igaz?
Károly Volt.
Erzsébet Látod, ez a baj. Ez a két megmaradt pohár is olyan, mint két fenyegető kérdőjel. Magukba szívtak valamit a készlet eltört darabjainak sorsából, és mind olyan förtelmes. Nem jó mindig emlékezni, jobb volna elfelejteni a dolgokat. Jó volna, ha kiválogathatnánk, hogy mire emlékezzünk és mire nem. De az emlékek a maguk kegyetlen törvényei szerint jelentkeznek, és tolakodnak. Igaz, hogy az üveget tisztára lehet mosni és a fertőtlenítés tökéletes, de amit én látok benne, az lemoshatatlan. Visszatehetem a szekrénybe ezeket a talpas poharakat?
Károly Vissza.
Erzsébet Nem is tudom, mihez kezdjek. Hiszen minden kerülő úton jutott hozzánk, minden tárgynak megvolt a maga sorsa, mint ahogy ezt az egész világot használt állapotban kaptuk. Ugye, nem kellene ilyen apróságokkal törődnöm? Tegyem túl magam rajta?
Károly Tegyed.