Egy kormos ág vége elég
fölrajzolni kezdőbetűinket
az erdei pihenő szálkás
deszkafalára.
Ha nem is az örökkévalóságnak,
mindenesetre tovább,
mint a füst kanyarodása,
mint párája a vallomásnak.
Néha megesik,
hogy hazaérkezünk,
mintegy véletlenül.
Így hallottam.