Ez egy új vers kezdete.
Csak a pereme.
Tíz körömmel kaparom,
aztán megtorpanok.
Nem lehet nem érezni: a fölizzított kordét
kitolták a színre, fájdalmában nyikorog,
de beleugrálnak és szétrángatják,
kisajátítják és magukra húzzák,
kifőtt a mentális zagyvalék a kondérban,
gőzöl, bugyborékol, már tálalnak,
nincs menekvés,
le kell nyelni,
könnygáz sziszeg és gumilövedék,
öklendezés és kínröhögés,
ugyan ki nem látta, és előre! félte,
hogy ez lesz belőle, most megvan,
a kordé ostobán elmocskolt, sívó darabokban.
Bámulom tíz kaparó ujjamat.
Ez egy új vers kezdete?
Csak a pereme.
Dől rá híg homok, betemeti.