Éjszaka van. Dióéj.
Körbeölelsz, dióhéj.
Élet elõtti énem
úszik a csend tejében.
Cellasötét nap és hold.
Vak ragyogású égbolt
görbül az álmodóra,
s nincs, ami ütne, óra.
Álmodom azt, hogy élek.
Nem, ne szülessek én meg!
Sors-negatív - maradjak
titka a gondolatnak.
Burkot a kéz, ha törne,
engem is elgyötörve:
vissza sosem találnék
többet a tiszta, szándék
nélküli létbe. Sírnék.
Jó nekem itt, amíg még
körbeölelsz, dióhéj,
s éjszaka van, dióéj.