VISSZA a cikkek listájához
CIKK
A nőfához     vers
Szerző: Pintér Judit
 

1

 

Megint ott ahol még soha

annyiszor lenni ujjongó lomb

ágakra ragasztott névjegykártyák

beszélgetés érintés szintúgy soha

annyiszor hogy tudni már a tüdõt

sejteni érezni szerelemmel lélegzet

egyazon ritmusa soha legalább

közös madár a hajkoronában

a növeszteni földig szinte s a tar

égi fodrász tudom nem fogad bárkit

még nem vagyunk el(õ)jegyezve

 

 

2

 

Bõrödhöz mért simul oly

szelíden a vad mint ahogy

kezem érinteni erogén zónáid soha

többé annyiszor hogy felkacagj

legalább öltöztetõd lehessek

feladni lélegzõ ruhád koronád

eleven ékszereid miután megfürödtél

a Napban de soha többé

annyiszor mosdanom benned legalább

arcod add szívembe tisztulni

véremmel magamhoz tudom lehetetlen

 

 

3

 

Soha már többé annyiszor megint

kacsintok rád madarat

legalább küldj itt állok alattad

meztelen soha már többé annyiszor

hogy legalább pár gomb hulljon

nem leszek rámenõs ha mégis tán

te is vetkõzve lazán deréktól felfelé

legalább csók csók csak meg nem

akarlak mégis inkább a könnyű zefírben megalázó

így nem döntsd el ha mégse leszel

pucér úgyis akkor már durván hiába esengsz


 
előző cikk   13. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához