Valami szépről van szó Úton, útfélen. Ott áll Délelőtt A Fa és a Határok árnyalatait hiába látja Másképpen Ő és Én, vagy akár Én, te, ő, mi, ti, ők Átellenből, a Viszony ugyanaz marad, és mennek a Repülő szőnyegen ülve Szép sorban, felfelé: Buber, Hules, fák, feketerigók. Egyik oldalon a Politika, civilizáció, természet hármasa áll, a másikonÖdipusz a költészetben és egy Kérelem Raminagrobishoz.
Tovább a cikkekhez »
A folyamatos apokalipszist a Holtak völgyén áthaladva (Pokolbéli lábbeliben) mint Gnosztikus színjátékot tekinthetjük meg a szeptemberi lapban, s azt kérdezzük: Antropológiai forradalom? Inkább "...Egymásba áthorpadó képek és korok...", vagy Szezonvég. Jobb esetben beszélgetés "Légjavító zöld ligetben", vagy Tájoló Günter Grass és az unkák társaságában. S közben dolgoznak a Dobütők Viszketegségben. Mit ajánlhatunk még? Ne sajnáld!
Levendel Júlia – Holtak völgye
Gál Ferenc – Viszketegség; Rokon lélek - versek
Centauri – Pokolbéli lábbeli
Czilczer Olga – Álmomig dínomdánom; Dobütők; Régi falak - versek
Tandori Dezső – Ne sajnáld
Fecske Csaba – Szezonvég; Színről színre - versek
Gelencsér Gábor – "...Egymásba áthorpadó képek és korok..."
Horgas Béla – Antropológiai forradalom?
E számunkban Nagy Zopán fotói láthatók.