Mágikus őszök emléke szól a “Bábeli mindenségben” “Az utolsó szó jogán”: “Bújj el, Jankó…” És azt is mondja, Gondjaid magamra vettem, válassz: Mundus subterraneus vagy VERBA MANENT? Eldöntendő. Majd Ismét Föld-képek következnek (“Szép szemek… szép szemecske”) és Lomtalanítás az Álom utcában, Weöres ladikján. Így végződik, Elárulom, A jó húsleves legendája.
Tovább a cikkekhez »
Festékmaszatos tenyerétől a riadalom újabb hulláma csapott rá... Nem is gyanította, honnan kerülhetett markába a mocsok, de ősemberi alapélménye szerint mint kívülről – fentről? – jött csapást félte. Mint a mennydörgést. Mint jóvátehetetlenül elcseszett életét. Eldobta volna a kezét, egyet-kettőt csapkodott, talán lerázhatja, talán ijesztő mintázatú és nagy lepkeként elillan a ragacs.