"Harmadik munkanapomon dél körül jött az igehirdető. a májusi melegben begombolt télikabátot viselt, a saját méreténél jócskán nagyobbat, később, hogy bejött az irodába, láttam: meztelen lábán csak keresztpántos saru van; ne félj, mondta még az üveg túloldaláról, ne félj, én vagyok az első és az utolsó." 

"Kinyitottam a kaput, aztán a vasrácsot és végül az üvegezett ajtót. A mozdulataim nem voltak sietősebbek, mint máskor. Nem remegett a kezem, és bent az irodában nem csináltam semmit, ami robajjal, dörrenéssel, gyanúsan nagy hanggal járt volna. Nem vágtam semmit a falhoz, nem törtem széket, számítógépet, üveget."