[...]

"A David Borovszkij tervezte színpadon életfa állt a három nővér szalonjában. Mögüle táncoltak elő a nővérek - az aranyos fának három lehullott levele. Aztán fokról-fokra, színről-színre fakultak, sárgultak. Mint a néhány hónappal később - ugyanazokkal a színészekkel - eljátszott Romeo és Júlia reneszánsz ruhái is. Utóbbi előadáson a két fiatal halála után hatalmas bombázók húztak el a temetőkert felett: két Black Jack (ahogy a NATO-ban emlegetik, holott a pilóták Fehér Hattyúnak hívják a gépeket. Ezek a nukleáris robbanótöltettel felszerelt stratégiai bombázók járőröznek mindmáig). A pangás elviselhetetlenül hosszú évei alatt más-más érzésekkel, de egyaránt mélyen megrendülve botorkált ki a közönség az öreg színház nyikorgó széksoraiból."

Az író soha, semmilyen korban nem tudta igazán befolyásolni - nemcsak az emberiség, a nemzet - még a szűkebb környezete életét sem, az irodalom valamelyest mindig is csinos cafrang volt, a művész meg szenvedhetett a tehetetlenségtől, a megtorlástól, krisztusi ostorával, fáklyájával s egyéb eszközével köznevetség tárgya lehetett, de mintha nagyzolása és bohócmimikája, minden felemás szerep mégiscsak alkalmas lett volna, hogy normákat és arányokat őrizzen. A mai divatos író hajlamos a szabadságra meg a demokráciára hivatkozva hárítani: kicsoda ő, hogy bárkinek normát és arányt mutasson. Író, mondanám szelíden, csöndes konoksággal. Író, akinek nincsen misztikus küldetéstudata, nem prédikátor, még csak nem is igazságterjesztő, de a szokásosnál nagyobb a képzelőereje-kényszere, és tudja, hogy szabadság csak erős kötődésekkel együtt létezik.

Ökokritikusnak lenni tehát korántsem mulatságos vállalkozás, hiszen a modern nagyváros lakosaként alapvető önellentmondásokkal kell szembenézni szinte minden pillanatban.

A reneszánsz irodalom szerelmesének ráadásul még azzal a súlyos dilemmával is meg kell birkóznia, hogy mindaz az esztétikai és szellemi szépség, amit a reneszánsz létrehozott, ökológiailag erősen megkérdőjelezhető, a jövőt fenyegető alapokra épült.

"itt minden nagyon közel van

túlságosan közel

annyira közel hogy nincs többé

az a hézag sem

amin a hazugság alapszik

itt minden magával

teljesen azonossá válik

egyértelművé

itt már nem merülnek fel kérdések

ezért nincsenek válaszok sem

vagy ha úgy tetszik

itt már minden válasz

de senki sem tudja már föltenni

azt a kérdést

íme a teljes bizonyosság" 

Handi Péter 1957 óta Ausztráliában él. Eukaliptusz és tolerancia, valamint Félteke címmel jelent meg korábban a Ligetnél prózakötete. Most verseinek négy ciklusba rendezett gyűjteményét olvashatják. 

Ács Irén nógrádi fotó-gyűjteményének felhasználásával mesél a holocaust előtti életéről - a könyvészetileg is különleges művet 2001-ben tankönyvvé minősítették, tavaly angol nyelvű kiadása is napvilágot látott.

A könyv 1800 Ft - s mint az ugyancsak tankönyvként használható Ligetszépe című ökológiai olvasókönyvünk esetében - iskolák, könyvtárak, magánszemélyek is, ha tíz példánynál többet rendelnek, 40 % kedvezményt kapnak.

"...jó volt egy szuszra olvasni a levonatot, és megint ámuldozni, hogy ez pályakezdő első kötet! Elég hihetetlen! Olvasói gyönyörűségembe viszont a szokásosnál is súlyosabb szorongás keveredett. Már látni véltem az elkészült könyvet. A szerkesztő-kiadónak ilyenkor nagy hangon hírelni kellene: lássátok, itt van!, de nekem ehhez nincs eszközöm. Nyomasztó tudni, hogy a szívemnek-eszemnek kedves művet is mintha a világűr közönyébe pottyantanánk... Mondjuk dacosan, hogy sebaj? De hát baj - még akkor is az, ha erősen remélem: szellem és indulat sem vész el nyomtalanul."

Részlet Levendel Júlia Kámán Balázsnak írt leveléből

2005. január 16-án.

Hosszú idő után jelent meg Csengery Kristóf verseinek gyűjteménye, melynek különös címe - Egy korinthusbeli a metróban - pontosan érzékelteti az ötödik évtizedében járó költő (ismert zenekritikus, a Muzsika szerkesztője) világának mai, köznapi tárgyszerűségét és filozofikus vonatkozásait. Kettősség jellemzi verselési módját is: a nyugatos vagy akár klasszikus formákhoz virtuózan és mély átéléssel kapcsolódva, s ugyanakkor a modern költészet megannyi szürreális, expresszív elemét fölhasználva teremt sajátosan villódzó, érzelmileg és gondolatilag izgató műveket. 

"Nem lehet, hogy Európa és a benne felnövekvő kultúra lényege éppen ebben, a szüntelen keresésben, a nyughatatlan bolyongásban, az ismeretlen utáni vágyban, új és új kihívások, vívmányok hajszolásában, a változásban rejlik, s ha hosszabb ideig megül babérjain, válságba jut?" 

"1939 októberében a hirtelen támadt kénszagtól ájuldozó budai polgárok még nem sejtik, hogy a hőmérséklettől függően a tóban periodikusan kialakul az úgynevezett termikus ugróréteg, ami alatt, a kénhidrogén-tartalmú vízben semmiféle élet nem lehetséges. Egyes budai polgároknak a termikus ugróréteg felett sem lehetséges, ezek még érzékenyebbek a különös szagra. Óvóhely, gázálarc, minden, ami légoltalom: Légoltalmi Kft., Dorottya u. 2. Kérjen árjegyzéket A higgadtabb, tudományos érdeklődésű állampolgárok persze jól tudják, hogy a tónak igenis van feneke, átlag 4, legmélyebb pontján 5,4 métert mérnek - alvilághoz ez akkoriban túl mély, mert az alvilág addigra a felső világba költözik: már hónapokkal korábban életbe lép a második zsidótörvény, Teleki elküldi levelét Hitlerhez és Mussolinihez, a Szovjetunió lerohanja Lengyelországot, a németek bevonulnak Varsóba, és lesz majd megegyezés meg szövetség, de leginkább háború lesz, hamarosan megváltozik a tavak színe és kibírhatatlan bűz terjeng - sárkányok jönnek."