"Hajnal Mártonnak nevezem, s ahogy nézem - ujjbegyemmel mintha tapintanám is -, van-e már, legalább indulás előtt hihetem-e, hogy erős és megbízható, ő kajánul rám mosolyog: van, de nem tudhatja, alkalmas-e végiggaloppozni és bukdácsolni a neki szánt kalandokon. Ismerhetem: nem elég képlékeny. Nem várhatom, hogy híres elődeihez hasonlóan majd könnyűszerrel idomul a helyzetekhez, és bármikor alakot, maszkot, életkort, hitet cserél. A nagy utazók, hajósok és más alteregók pedig legelőbb is bámulatos hajlékonyságukkal aratnak sikert. Szóval meggondoltam-e választásomat? Meg, bólintok, és mulatságosnak találom, ahogy fénye vesztett szemünkkel egymásra villanunk."

Úgy írni hogy

megváltoztathatod

mintha műtét alá vetnéd

jelened gyatra testét

mondatoddal kimetszeni

burkodat melyre vájták

nevedet nem talányát

és mint fogaskerekű állomásról

a mélybe irhádra pillantani

kerítésre mint a kóbor

eb ha elege volt a jóból

s papírra róni ezt az érzést

így hozzátok valaki más szól

és nem az akinek

csupaszok titkai

Hogyan lehet egy bukott fölkelés eszméit szalonképesen hirdetni? Hogyan tapsolhat ír közönség vöröskabátos brit katonatisztnek? Hogyan írhat a nemzet koszorúsa betiltandó darabot? Hogyan lehet a betiltók gúzsába kötve szabadon táncolni? 

Az ír drámából és történetéből sokat tanultam sikerről és szolgálatról, lázadásról és megalkuvásról, rendszerkritikáról és hazafiságról; kiszolgáltatottságról, magányról, sértettségről, halálvágyról, szerelemről, nevetésről, szépségről, együttérzésről - magamról, magunkról.

Shakespeare-tanulmányok

"...épp az indítja útjára a tragédiát, hogy Lear nagyon is érti leányait. Úgy is mondhatnám: Lear - a politikai káosz mellett - a kommunikatív helyzet káoszát is megteremti: mintha azt szeretné, hogy Cordelia férjhez menjen (mert ez a rend, és jó dolog, hogy két rangos udvarlója van), és azt, hogy ne menjen férjhez (hanem válassza őt). És mintha azt akarná, hogy Cordelia egyszerre beszéljen és ne beszéljen, mint a szülő, aki azért haragszik gyermekére, mert nem elég önálló, és nem lázad ellene, miközben ugyanazzal a gesztussal meg is bünteti, ha mégis lázadni mer. Mert ha Cordelia beszél, nem különb a nővéreinél; ha nem beszél, a királyi szó képtelen megtenni, amire a kezdet kezdetétől vágyik: a Másikat nyelvileg újranemzeni-teremteni, méghozzá épp arra a teremtő nyelvre, amit ő, a király beszél, és amin ő adott parancsot a beszédre."

(...)

"Egy Stühmer-doboz. A dobozban nagyapám nagyanyámhoz írott levelei. Nem valami sok levél, nem is kevés. Az elsárgult papírokat mint puzzle-darabkákat rakosgatom, a hiányzó részeket képzeletből kell kiegészíteni. Csalás? Nem csalás. "A híres történelmi távlat - így Musil - abban áll, hogy száz tény közül huszonöt már veszendőbe ment, s ezért a megmaradtakat úgy lehet elrendezni, ahogy kedvünk tartja." Hetvenöt tényt tologatok ide-oda."

Az almafa azért kilenc kerekű, mert az abc betűit sorra táncoltató, a hónapok neveit és nyelvtani figurákat játékos-nyelvöltögetős versekben bemutató, a képzelet és a nyelv bakugrásait követő költőnek kilenc unokája van. 

A négy ciklusba tagolt, a szerző saját (színes) rajzaival készült könyv a fogékony képzeletű gyerekek és még inkább a felnőttek olvasmánya lehet.

Levél Olvasómnak

Fölajánlom, hogy a könyvben közölt rajzaim eredetijének bármelyikét elküldöm ajándékként, ha megtetszett és szívesen látná otthonában. 

Csak azt kérem, írja meg, hogy hányas számú könyv az Öné (a záró oldalon találja a számot). 

Persze megeshet, hogy a kért rajzot már elajándékoztam, ezért ha beszáll ebbe a játékba, többet jelöljön meg és végső soron bízza rám a választást. (Címem: Bp. 1122 Kissvábhegyi út 4.) 

Minderről még annyit, hogy miután a könyv tematikailag a nyelv, a megnevezés elemeihez kapcsolódik és a Nyelvöltögető című részben közlöm néhány régi gyerekversemet, ennek a játéknak a kezdeményezésekor számítok az olvasni tudó gyerekek válaszaira is.

Játszótársi üdvözlettel:

Horgas Béla

Madách Az ember tragédiájának meglepően újszerű, a kritikai közhelyeket elvető elemzését számos vallás-, tudomány- és kultúrtörténeti adalék teszi izgalmas olvasmánnyá.

Alapos okkal feltételezhető, hogy két álom van és két történelem. Ádám pokoli és Éva mennyei álma, Ádám pokoli és Éva mennyei történelme.

Ez esetben azonban az Úr szavait követően ("Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!") nem az álom-színekből ismert történelem következik, hanem annak - Éva álmával kiegészült - teljes változata: a valóságos.

Tizenkét budapesti épület történetét mesélik el Ács Irén fotói és Horgas Judit szövegei, s faltól falig vándorolva a város történelmi múltjával is megismerkedhetünk.

A Liget folyóirat 2005-ös évfolyamának tizenkét számában megjelentetett sorozat a tavalyi, Fák közt, padon - budapesti ligetek c. könyv folytatásaként ismét a fővárosi környezetkultúra mintegy másfél évszázadra visszatekintő történetét dolgozza fel, ezúttal egy-egy épület bemutatásával.

Az épületek története és a felhasznált irodalmi idézetek más-más szemszögből mesélnek Budapest fejlődéséről, a széleskörű ismeretterjesztést egyedülállóan ötvözve a művészeti alkotásokkal. Ács irén életmű-díjas fotóművész munkái a külső homlokzattól a belső részletekig új színben mutatják be a jól ismert épületeket, de elvezetnek olyan zárt, elfeledett helyre is, mint a Pálos Könyvtár. Horgas Judit, a Liget szerkesztője a történeti leírásokon túl a különböző intézmények jelenlegi felhasználására is kitér irodalmi igényességű írásaiban, s így az olvasó szinte az egész várost bejárhatja, bepillanthat a budapesti kulturális életbe éppúgy, mint az egészségügy, az oktatás vagy a bevásárlás jellegzetes részleteibe, a városi ember környezetének mindennapjaiba. A kötetet tervező René Margit ezúttal is kisalakú, zsebben hordható könyvet alkot - különleges útikalauzt, amely egyaránt szól a budapestiekhez és a várossal ismerkedőkhöz.

- A létezett szocializmus leghalálosabb bűne

- A technokrata mákony

- Fahrenheit 9/11 Magyarország

- A csatlóslét közhelyei

- Zsidókérdés Magyarországon - ma

- Októberi téves eszmék

- Miért nincs magyar naciomalizmus?

"A célom [...] azoknak a jellegzetes toposzoknak, lózungoknak, frázisoknak, bevett fordulatoknak, sablonoknak az összegyűjtése, tematikus bemutatása és elemzése, amelyekkel gazdasági és politikai elitünk, illetve az ő véleményformálóik [ideológiusaik, szakértőik, publicistáik, hivatásos nevettetőik stb.] naponta elárasztanak bennünket. S bár a téma kétségtelenül megérdemelne egy komolyabb tudományos földolgozást, az esszé műfaja megadja annak lehetőségét, hogy olykor kendőzetlenül tálaljam privát véleményemet. [...] Könyvemet nyugodt szívvel ajánlhatom bárkinek tájékoztató kézikönyvként vagy amolyan védőoltás gyanánt. Arra ugyanis mindenképpen jó, hogy átlássuk és nyugtázzuk a mindent átható hazugságkörnyezet tényét, hogy azután, ha tenni nem is tudunk ellene, legalább mentálisan immunitást nyerjünk."