A könyv a totalitárius rendszerek és a liberális demokráciák jellemző eseményeit és jelenségeit vizsgálja. A szerző a legfrissebb dokumentumokhoz és a kortárs gondolkodók munkáihoz, a közelmúltban lezárult életművekhez fordul, hogy elemző továbbgondolással, mintegy alkotásaikkal beszélgetve, nézőpontjaikat ütköztetve érveljen a képzelőerő szabadsága mellett – mert (a Camus-tól választott mottó szavaival): össze kell varrnunk azt, ami elszakadt, felfogható igazságot kell szolgáltatnunk egy nyilvánvalóan igazságtalan világban.

“A bíró akkor is magára vesz valamit a tanú szerepéből, amikor elutasítja az életben maradottak tanúságtételét, mondván: a túlélők nem lehetnek megbízható tanúk, azokért, akik odavesztek a gázkamrában és a krematóriumokban. A bíró, a történész, az ítész nem tudja kikerülni, hogy részese legyen a tanúságtételi procedúrának. Így nemcsak a tanúságtévők kerülnek paradox helyzetbe, hanem a kívülálló, az ‘elfogulatlan harmadik’ szerepében fellépő bíró is. Végső soron, ha ítéletet akarunk alkotni a 20. század excesszusairól, azt is el kell fogadnunk, hogy bizonyos értelemben mindnyájan eleve vert helyzetben vagyunk: nem szabadulhatunk a paradoxonoktól.”

366 magyar vers.

Közel 100 képzőművészeti alkotás.

Kortárs írók, költők jegyzeteivel.

Minden napra egy vers a magyar költészet dúsgazdag tárházából – időkastély, melyben barangolhat az olvasó.


Miért éppen ezek a versek?

Jeles történelmi vagy irodalmi események, névnapok, ünnepek, természeti fordulók kapcsolnak össze időpontot és szöveget.

A napok és versek folyammá nőnek, öröknaptárrá épülnek – íme, egy lehetséges változat a szerkesztők választásai szerint.

A Verses öröknaptár az 1991-ben megjelent kötet negyedik, átdolgozott kiadása.

Microsite

liget.org/microsite/antologia/

„… a tó mellett feketén várt ránk a labirintus, és a szürkületben úgy láttam, a keskeny alagútszerű utak, magukba szippantva a maradék világosságot,  csak befelé vezetnek.”

Sétikáló boszorkányos tündér -  ha kiváncsi vagy rá, ha találkozni szeretnél vele, az Akastyán-hegyre menj... Hogy az meg hol van? Hát Horgas Béla mesekönyvében. Annyit kell csak tenned, hogy kinyitod a könyvet, olvasod a szövegeket, verseket és meséket, nézed a hozzájuk kapcsolható képeket... A mutatvány, találkozásod  a tündérrel és Kacsinder óriással vagy Tevepúpja kapitánnyal, Cókmókkal és Kredenckékkel, meg a többiekkel: rajtad áll. Olvasol, és képzeletedben megjelenik Sétikáló: a történeteket és a verseket pedig te kapcsolhatod  össze a képekkel és egymással, benned kerekedhet ki az egész akastyán-hegyi világ, amelynek földrajzi fekvése és időbeli határa ugyancsak rugalmas, tetszésed szerint formálható.

A Sétikáló micrositeja »

Ez a könyv elsősorban a szabadságról szól,  közelítésének vágyáról, irodalmi tényeiről. Az 1968 és 2008 közt eltelt kétszer húsz év, két korszak azonosságait és különbözőségeit szálazza, szövi össze. Formája irodalmi négykezes: egy és két hangon szóló, személyes történeteket idéző esszék, versek, rajzok kapcsolódnak egységbe – a szerzők előző négykezes könyveihez (Négykezes, 1976; Legalább 1993; A sérült tintahal 2003) hasonlóan.