Liget.org   »   2004 / 12   »   Tandori Dezső  –  Karón virág
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1040
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Fájó politikummal

 

Elsõül nyomban: a dolgozat nem azt mondja, hogy József Attila karón virág lett volna. Netán szikárságon (ezt Babits érdemelte ki tõle, e jelzõt) valami világok-kibomlása. A tõkés rend (a félfeudális világ) kikarózottságán maga az élet. Nem. Tudjuk, hogy manapság nem is a legnagyobb rossz, ami József Attilával (= költészetével) történhet, hogy így-úgy korszerŰsítik, mert a legnagyobb rossz, túl az örök mŰvész-sorson, a nem korszerŰ világ gépiesen végbevitt kisajátító hadmŰvelete volt, a "lobogónk", meg a kivoltnagyobbpetõfivagyarany rémségei után, az ember vörös csillagával vonuló proletárköltõ. Ma kisebb rossz, ha "felfedezõ" kedvvel - becsületesen! én mon-

dom, - a mostani idõk összevissza kapitalizációira az ember hasonlatául hozzák, kánonná teszik a kizsákmányolást illetõ mondásait, és Thomas Mann mellé Mandelát, netán Kofi Anant is felsorakoztatják üdvözöltjei közt; és nem vagyunk messze tõle, már úgy elméletileg, mert akkor miért nem hogy az iraki háború, a csecsenföldies robbantások, a túszdrámák, az NDP és a PDS szavazócéduláinak német földön rettegett megszaporodása, és még sok minden, tárgya J. A. költészetének, vélekedésének?

    Meghalt harminckétéves-lettem-énre. Virtuóz versekre, legemberibb versekre, legalapvetõbb versekre. Meghalt. Mindezt csak azért: hogy ne iskolai felmérések "szintjén" legyen "minden aktuális". Borzalmasan mindenben. De hogy zsákbamacskát és karónvarjat ne áruljanak, elõrevetem ezt is: pár nagyon karakteres "felvetését" (brr) nézem meg, hogyan értelmezhetõ még, ma, "azon is túl", részemrõl. Itt-ott nem tudom majd visszavenni rajongásomból azt a hányadot, amely... De hiteltelenné ettõl aligha lesz dolgozatom.

 

    Nem a legtermékenyebb vizsgálati mód, ha kész fogalmakat kanyarítunk J. A. versjelenségei köré, s például ilyeneket firtatunk: hányszor érkezik õ maga, a költõi személy dinamikusan a versbe, s nyit ajtót; vagy meglel valamit; vagy a karós ügy. Vagy hogy ijessze meg õt isten, bukjon föl az árból hirtelen. S dinamikus "a semmi sodra". Az eltŰnés a "talán"-nal együtt is.

    Nem kedvelem az ilyesmit. Szép Ernõ az egyik nagy versének elején kilép a kávéházból éppen, és Kosztolányi egy másképp jeles költemény elején megszólítja a kávéházat, hanem aztán ott is van ringás, biliárdgolyó-guru-lás, utcai handabanda, az Esti Kornél lapjairól is ismeretes. Dinamikusan érkezik, letargikusan távozik, mond-e szentenciát, említi-e kifejtetten a társadalmat, a hárommillió koldus (szegény) országát, alliterálnak-e szavai, használ-e kancsal rímet, ismétlem a szempontot, virtuóz-e, netán lapidáris, kõ-egyszerŰ, háborgó, felmutató, rámutató, analitikus, szintetizáló - hagyjuk ezt mind. A "Karóval jöttél, nem virággal" kezdetŰ vers e látványos, részben szikár képet követõen, ugye, nagyobbat kanyarít a (bocsánat) létezésbõl: "feleseltél a másvilággal", ezt mondja. Ám nemcsak ezt. Költõi eszköztárából magam a megszólítást érzem érvényesen fontosnak - s verza. Feleselni a másvilággal. Nyilvánvaló az itteni legegyszerŰbb értelmezés(ek egyike, lehet másik is): a halott édesanya idézése. Hagyván ezt az egyszerŰségi fokot - ismertként! -, nem találgatva, személyeket illetõen mi illhet még ide, nézek valami mást.

    Kosztolányi, akitõl J. A. igen sokat tanult (van néhány verse, s ez a magyar líra egyik legkülönösebb tüneménye, úgy gondolom, melyet az idõsebbik poéta mŰvének is hihetnénk, magam például - bŰnösen - bizonytalankodom itt, hogy: "Tudod, hogy nincs bocsánat", s ez Esti Kornél-hang, igen. A "Légy, ami lennél, férfi: / a fŰ kinõ utánad", ez még azért egy miccenésnyit J. A.-bb Kosztolányinál, de a "Maradj fölöslegesnek, / a titkokat ne lesd meg. / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg" - ez már kettõs honosság); Kosztolányi tehát félelem esetén javallja a másvilágra való üzenetküldést, a halottak néma sírjának verését, hadd kongjon vissza, hogy na, én kibírnám azért, ha a helyedben lennék - J. A. az atyai sírt botoztatná mindenféle hiú reménycselekvés helyett a konkrét társadalmi közegben -, a Csáth Géza-vers egyértelmŰ párbeszéd a halál országával, és Szép Ernõ magányos, éji csavargása során is elevenít ilyen angyalok-kara-mint-balettpatkánylengedezéses jelenetet. A másvilág, tehát.

    A feleselés. Semmi köze egymáshoz a két szónak, itt, de a "maradj fölöslegesnek" egyértelmŰen másvilágias indíttatás. Feleslegesnek maradni itt, ha felesbe-vesszük a létet-nemlétet, azt jelenti, hogy nem egészen itt élni, sõt. Különös, hogy a feleslegesnek-maradás a titkok-meg-nem-lesésével van párban, valamint az emberiség elvont szeretésével. Már hogy ezt én épp J. A.-nak elhiggyem! Minden helyzetre és minden idõre semmiképp se. És ahogy az élet, élete égre-földre rémségein végigbillentyŰzget (apa, isten, romlott kölyök a pszichoanalízisben, megcsalás, rossz szeretés - és hogy akkor mindent el kéne vetni), arra jut, hogy azért mégse, "hisz mint a kutya hinnél / abban, ki bízna benned". Itt magam kénytelen vagyok ma is szünetet tartani a megindultságtól, ahogy J. A.-ra gondolok. Rá, aki mégis a "biztos, a fogható" dolgokat választotta - s ebben is szakadékokig jutott.