Liget.org   »   2004 / 4   »   Ács József  –  Csak a nyele
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1205
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Csak a nyele vagyok valaminek.

Túlsó vége hol kotor,

tengerfenéken vagy pince mélyén, nem tudom.

Néha tűzforró, néha nagyon hideg.

Csak a nyele vagyok valaminek.

 

Égnek tartott fáklya, gázláng-lobogás,

szénatűzben perzselődő oszlop,

mely maga se tudja, mit tart,

s tart-e még egyáltalán.

 

Létra vagyok, amin föl-le jár egy angyal,

ha érkezik, mindig megrándulok.

Bordáim recsegnek-ropognak,

és fájnak a lábnyomok.

 

Az a legrosszabb, amikor fölmegy.

Olyankor egyre türelmetlenebbül várom.

Utánanyúlnék, ha lenne hova.

Így inkább csak hagyom, hogy fájjon.

 

Ha lefelé jön, az maga a megkönnyebbülés.

De hogy szólna hozzám,

azt már nem remélem.

Nem kérem, vigyen föl magával.

Tízezer fokos tűzben égni? Minek?

Csak a nyele vagyok valaminek.