Liget.org   »   2008 / 7   »   Ács József & Kolovratnik Krisztián  –  A nő az ötödikről
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=127
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

Egy hónapja költözött be az üresen álló lakásba, azóta is mindene banánosládákban, kartondobozokban. Nem lustaságból nem csomagol ki: az ideiglenesség el nem múló érzése kíséri mindenhová, akár saját testének szaga. Régen hányatott életének minden fordulatát elsorolta ismerőseinek, abban a hiszemben, hogy valaki előbb-utóbb kárpótolni fogja, még ha ennek a kárpótlásnak a hogyanját-mikéntjét nem is tudta. Mára letett róla, hogy a múltat kijavítsa, visszaszokott a cigarettára, többet köhög - ennyi maradt.

Egyik éjjel azt álmodta, hogy angyal szállt le az égből. Hogy hitelesebbnek tűnjék, s ne higgye káprázatnak senki, a televízióban jelent meg, onnan intézte szózatát az emberekhez. A képcső túlpartján mindenki úgy érezte, hogy az üzenet a lehető legszemélyesebb és egyenesen neki szól: a többiek beszámolója legfeljebb bizarr - jó esetben szerencsés - félreértés. Ő azonban költészetnek tekintette az angyali beszédet. "A költészet nem állít semmit", gondolta. "Nem lehet vele vitatkozni. Cáfolni éppúgy bajos, mint bármiképp alátámasztani. Ez marad minden hatalma és dicsősége."

A beszéd értelmezése körül persze mindennek ellenére parázs vita bontakozott ki városszerte. Az emberek hamarosan csoportokba tömörültek és szidni kezdték a többieket, akiknek érvelését nevetségesnek, makacsságukat pedig félelmetesnek találták. Ha létezik eltévedt lovas és fekete zongora, ugyanannyira léteznek angyalok is, szívott a cigarettájába a reklámokat daráló tévékészülék előtt. Nem jobban és nem kevésbé.

Szép dolog az igazság fényétől elvakítva élni, de még jobb, ha utána valahogy visszanyerjük a látásunkat. Maga sem tudta, mi volt az ő személyre szabott retinagyógyszere. A napégette bőr, ami eleinte annyira fáj, az is lassanként lehámlik: lekoptak róla hajdani gyötrelmei. Mint a sebről pattogzó var, levált a páncél: tulajdon múltja. Élvezte a napszakokat. Tisztán iszom az időt, szóda nélkül, mondogatta.

Mezítláb járkált a lakásban. Mikor hajdani barátnői meglátogatták, már nem a beszédükre figyelt, hanem lassan felpuhuló testükre, alattomban szaporodó ősz hajszálaikra, szétfolyó arcvonásaikra. Ha a férjhez menést emlegették, már nem szorongott. Közönnyel figyelte személye körül buzgólkodó barátnőit, ahogy a dohányfüst fedezéke mögül számon kérték rajta a kapcsolatait. Mikor saját házasságukról beszéltek, elintézték néhány kurta mondattal, de ha más jövőjét kellett bebútorozni, csak úgy dőlt belőlük a szó. Csalódottságukat mérsékelte, ha kapcsolatuk kiúttalanságát az élet kötelező tartozékának gondolták, s e titkos meggyőződésüket lépten-nyomon ellenőrizni igyekeztek. A szenvedés őt engedékennyé tette, hajdani barátnőit szigorúvá. Ő elhagyta a sminket, a rúzst, a műkörmöt, barátnői vastag páncélzatot képeztek belőle. Nem húzott harisnyát, inkább kényelmes nadrágokban, lapos cipőkben járt, barátnői megmaradtak a tűsaroknál - mégis ők beszéltek folyton kompromisszumokról meg józan gyakorlatiasságról. Sosem mulasztották el megemlíteni, hogy a fal mellett sorakozó dobozokból előbb-utóbb ki kell pakolnia a könyveket, ruhákat. Terelgették volna az élet főáramába - amit annak hittek -, de ő nyugodtan kivárta, míg elcsitul bennük az önigazolás kényszere, leülnek, felhajtanak néhány gyomorkeserűt, vagy csak hallgatnak egy darabig.

Álmában is hallgatni szeretett a legjobban. Árnyékok játékát figyelni az ablakon bezúduló napsütésben. Ez a fényár, akár egy örök pecsét: egyszer s mindenkorra jóváhagyta az életét. A vásárcsarnok krumplihalmai között őgyelgett. Valaki a vállára tette a kezét. Megfordult. Vakító fényességgel, bizsergető meleggel zuhant az arcába a nap. Mezítláb állt a kövön, mint aki fürdik. Sehol egy ember, csak a rengeteg hagyma, karfiol, káposzta. Sehol egy angyal, csak a tepertős pogácsa íze, aztán nagy bögre hűvös tejé.

Nyitva maradt az ablak. Már nem az éjszaka csordogál be rajta. Mint egy felborult vödörből, dől az ágyra a hajnal csípős levegője.

 

 

A bal oldalon Kolovratnik Krisztián fotója látható.