Liget.org   »   2010 / 11   »   Németh Bálint  –  Nem esik le
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2098
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Dagad a keblem, egészen fel vagyok dobva. Jó itt.
Finomabb, üresebb levegő, tisztább viszonyok.
Végre egyedül. Köszönöm, hogy feldobtatok,
most már nyugodtan menjetek haza.

Én itt maradok, ezzel a tiszta, fémes ízzel a számban.
A bumerángotok vagyok, és nem szállok vissza rátok,
hiába vártok tárt karokkal.
Friss, ropogós kifli vagyok, és nem haraphattok belém,
hiába éheztek rám.

Sajnálom, hogy kihasználtalak benneteket; értetek tettem.
A könnyű, zizegős ijedtség, ami átfut rajtatok,
a kisfiús rácsodálkozás, amit arcotokon látni -
ez a fizetségetek.

Menjetek haza - vagy koplaljatok, maradjatok éjszakáig,
s akkor esetleg a holdatok leszek.
A fényemből talán ehettek majd ti is.

De inkább menjetek haza mégis, üljetek le a konyhátokban,
amely évek óta csak zsugorodik, mint egy öreganyó teste,
és újságoljátok el a feleségeteknek a hideg máj mellett,
hogy van valaki, aki nem sokkal ugyan, de tényleg magasabban,
és a levegőnek, amit beszív, nincs köze ahhoz, amit kifújtok.

Vagy egyszerűen tegyétek fel a találós kérdést:
feldobják és nem esik le - mi az?
Aztán, mert úgyse tudják és mert rákérdeznek úgyis,
válasz helyett bámuljatok ki az ablakon,
amely akkora már csak, mint egy érme -
ott leszek.