Liget.org   »   2011 / 11   »   Ács József  –  Holnapra megforgatjuk
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2377
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

gondolta
s a társakkal nekifeszült
ahogy megfordította
vörös fejjel dagadó erekkel
mintha ormótlan sziklát hömbörítene
sokáig alig mozdult
már csusszant is ki a kezükből
nincs rajta fogás panaszkodtak
megindult lefelé
aztán megállt egy mélyedésben
ez megakadt
ez meg
nincs más megoldás
ha nem az történik
ami a célunk
akkor legyen az a célunk
ami történik
nézzük magától merre tart
és lökjünk rajta mi is egyet
az lesz amit megírunk
a felismert szükségszerűség
a szédítő diadal

íme sziszüphosz
aki ráébredt hogy
hegynek fel nem megy
a mélybe guruló követ dicsőíti
holnapra megforgatjuk
igenis gondoljuk azt hogy
mi
mi forgattuk meg
nem a tőke
nem a kőolaj
nem a villamos áram
nem a kamatlábakon rángatott
láthatatlan szelepeken keresztül
turbinákra irányított
pénz
nem a mindent legyaluló
sík tereppé egyszerűsítő háborúk
majd az elemi életösztön és
nem a szintetikus mohóság dehogy
nem nem
mi a dúr akkordjainkkal
verítékben izzó arcunkkal
lánglobogású beszédeinkkel
melyekben a jövő időt makacsul
jelen időre cseréltük
mi voltunk azok
mi forgattuk meg a világot
hogy beleszédült
ez a művészet jaj de szép
motyogtuk öregkorunkban
fújtuk a régi nótát
aztán hogy fülsiketítő hangon
mást kezdett játszani
mögöttünk a zenekar
alább adtuk mégis
no igen a kőolaj
az áram a tőke a háború
de hát az is mind
mi vagyunk ugyebár
mi csináltuk mind
aztán még lejjebb
az ember után jönnek a gépek
mint dicső utódok
és átveszik a világot
holnapra megforgatják
mint önmagukat evoluáltató
megváltásautomaták
önfeledten tapsoltunk nekik
tapsoltunk a lázálomnak
ha nem az történik ami a célunk
akkor legyen az a célunk
ami történik
megtapsoltuk a lejtőn
emberi beavatkozás nélkül
alábucskázó követ
egyeneseket hosszabbítottunk
s közben megkönnyebbülten sóhajtottunk
valahol útközben végre letesszük
az egzisztencialisták büdös
és ólomnehéz bőröndjét
még a metszéspont előtt
ember embernek pokla
s ha eltűnünk a képből
lesz ami lesz de már
senki sem lesz aki
pokolnak tartsa
elégedetten dőlünk hátra
a feladat mily frappáns megoldása
elégetni a papírt amire írták

ha nem az történik
ami a célunk
akkor legyen az a célunk
ami történik
felnőttünk végre
mondjuk ilyenkor
gondolatok következmény nélkül
meguntuk
ez a gyerekkor
hát illesszük a megtörtént elé
a gondolatot
s ismerjük fel lám
minden általa lett

kelet-európai kőgörgetők
akik a szisztémának
megszokásból nekifeszülve
évtizedekig leltározták
a roppant szikla repedéseit
bár maguk is unták
szinte összenőttek vele
várva hátha
jég repeszti elkopik
szivacsosra mossa az idő
egyszer csak kettéhasad
s darabjaiban immár
mozdítható lesz
hitetlenkedve nézték ahogy
megcsúszik a tömb
itt a várva várt nagy fordulat
kiáltották
sziszüphosz megfordította
most mi lesz
ugyanaz a kő ez
csak a másik oldala
mi lenne a kő másik oldalán

nincs szabadulás
hm
ha nem az történik ami a célunk
akkor legyen az a célunk
ami történik
ezen az egy módon végre
valóra válhat
a boldog megérkezés mikor
tett és képzelet
tárgy és képmás
egybeolvad
legalább ideig-óráig
a sportcsarnok emelvényén
„a csúcsokért vívott küzdelem
egymagában képes betölteni
egy emberi szívet”
boldognak kell képzelnünk camust
suttogta sziszüphosz a nagygyűlésen
és tapsra emelte
megkérgesedett kezét