Liget.org   »   2012 / 10   »   Búth Emília  –  Körbejár
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2584
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

1. HAJNALKA

 

körbejár a világ

gyári hibás darab

működik kicsorbul

 

ez valami átok

hajnaltól hajnalig

rendre megbocsátok

 

váltóláz vak csörte

huszonnégy órára

nincs szükségem többre

 

 

 

2. ÚGY TŰNIK

 

Fák, térdig ködben.

Madár sehol.

Ebben a versben kétszer

kel föl a nap, nyílik a tér:

hajnaltól hajnalig ér.

Ha összébb húzom a sorokat

a második is kifér.

 

A földig ráncolt,

félelemmel irdalt redőnyön át

berácsozza (tudom) a szobát…

s ha odébb gurítom a széket,

homlokomra, kezemre koppan,

szememet szólongatja

a fény.

 

 

 

3. KÚSZÓ-MONDAT

 

Szabadabb lejtést adnál-e a szónak,

gyúrnál-e másik cserepet a sárból,

ha tudnád, hogy ez itt az utolsó nap,

tennél-e bármit is másképp, mint máskor?

 

Elmorzsolod az álmot, szokás szerint.

Szorgos hangyák a percek, szét is hordják.

Az asztalfőn apa ül (megint), s te, itt,

nem gyerek, csak lány, ülsz a balján. Formát

 

nem bont, úgy beszél; az élőkép néma.

A ház, a kert törött tükörből néz a

lármafás galambdúcra, napsütésben.

 

Egyenlő léptekkel haladsz vak térben,

időtlen... Fuss, fuss! Meztelen torkodra

hajnalka kúszik, ha megállsz egy szóra.