Liget.org   »   2014 / 5   »   Ács József  –  Két elalvás
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2927
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

A nyáréjszaka édes illata, lágy levegője

a nyitott ablakon át behömpölyögve

magával sodorja mind az apró zajokat.

Ki feküdne ilyenkor csukott ablaknál,

négy fal közt, süket szobában?

A fű közt tücskök kórusa zeng.

Ciripelnek, míg hűlnek a nappal

hevétől izzó egyforma házfalak,

s a sárgára égett száraz gazmezők.

Aztán a tücsökkar szépen lecsendesül,

a levegő magasba emelte virágpor

a sötétlő tájra lassan leülepszik,

s az éj hűs vizének tükre szétterül.

Távoli kutyaugatás. Tóba hajított kavics.

Hullámai szaporán gyűrűznek szét

a csend felszínén. Más kutyák is csatlakoznak,

tacskó-vakkantások, komondor-basszusok

tudatják:

a lámpafényes utcán járnak. Valaki jár.

Egy kései hazatérő fáradt léptekkel

baktat a főutcán, szívja a mézillatot.

A síkságon mozdonyfütty. Vonat szalad.

A kocsik úgy haladnak messzi cél felé,

mint félálomban suttogott szavak.

Már nem én fekszem az ágyon, valaki más.

Megy a vonat, jön az elutazás.

 

Aztán hirtelen felriadok.

Ez már az éjszaka mélye.

Hűvös levegő dől az ablakon,

pokrócot rántok magamra.

Fázom még így is: bezárom

inkább az egész világot.

Négy fal közt, mint visszhang,

verődik néhány gondolat.

Függöny mögötti sötétben kell,

szikkadt múmiaként körbetekerve

– sajnos már a múlt se a régi –,

hanyatt, fekete gézálarc alatt,

szemhéjra vetített képeket nézni.

Beindul a hűtőgép motorja,

s a jól ismert búgás szétárad,

elcsitít. Sötétben a hangok

óvnak-védenek saját magamtól.

Csukott szobámba új vendég érkezik.

Rám térdel, torkomat szorítja,

s közben hosszú vádbeszédet mond.

A kompresszor röfögve leáll:

a mondat végén ott a pont.

Megint a csend. Eszembe jut:

a hűtőtér rácsán zsírpapírban,

mint áldozati ajándék a sírban,

szárad tíz deka marhapárizsi.

Lepedőmbe csomagolva fekszem,

hatalmas, kútmély-fekete csöndben,

mint akit kivettek, visszatettek,

s ettek belőle közben.

Még öt perc, s lehunyt szemhéjam

cukorból égetett hólyagos üvegén

hajlongó kis alakokat látok:

ellenfényben fekete sziluettek.

Finom zaj: kint léptek kopognak –

hála a hajnali utcán elhaladóknak!

Szavak helyett végre képek!

Sík vizükön ellebeg a csónak.

Fákat látok, ahogy kétfelől

siklanak és elmaradoznak:

mind alkonyi fényben égnek.