Liget.org   »   2008 / 12   »   Kállay Géza  –  A Bolond második levele Cordeliának
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=41
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

Mióta legifjabb asszonyunk Frankhonba ment,

a bolond egészen elemészti magát bújában.

(Shakespeare: Lear király, I; 4)

 

Kis asszonyom, messze, Párizsban,

a hold már hétszer elfogyott

és kerek lett, mint malomkerék -

választ azóta nem kapok.

 

Szavát nyílsebes négy szél hozná,

tengervíz akkor szót emel,

a hajó mélyén levele ring,

ha úgy választ, nem adja fel.

Én kikapnék, én fel se adtam

levelem: bolond mibe hisz?

Ezüst nyilát magából vonja,

ajzza s lövi ki Artemisz?

 

Írja, hogy gondol rám, hogy jól van.

Írja: az írás nem nehéz,

hiszen maga az Írás mondja:

sóbálvány lesz, ki hátranéz.

És ha megízetlenül a só,

mivel sózzunk ételt, eszet?

Bolond sem választ sótlan bálványt:

vagy esze kosztjaként meszet.

 

Látja? Sorban feladják egymást

a szavak: ez a vesztünk.

Nem szólnak át a kerítésen:

"Szomszéd, beszélgessünk!"

Nem hívják egymást, nem barátok,

bennük fojtott harag lakik,

jelen létükből kivetkőztek,

magukban nem azok, akik.

Hallgat a Hold, a föld is néma,

csak lent őröl őrült kerék;

annak dereka nem hajolhat,

akiről úgy tudják, derék;

tenger, négy szél sem bír vele:

de nem furcsa, hiszen nem élet,

ha magába nem hal bele.