Liget.org   »   2006 / 7   »   Ács József  –  Agyvérzés filmen
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=628
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Távolítsd el a házak szabálytalan téglatestjeit

szép sorjában, mint leütött sakkfigurákat,

és egyengesd el a göröngyös altalajt.

Hideg és nyirkos odalent.

Karvastagságú kötelek tartják

gyökérzetként magukhoz ölelve

a súlyát mindinkább érző földgolyót:

ha kiszakadnak belőle, alázuhan.

Haldoklók karmos keze kapaszkodik így

az ágy vasába, szájzárat kapott kutya

harapja így a görbe fémrudat.

Olyan görcs ez, mely sohasem enyhül:

túléled saját halálodat.

Szomjúság ez, mely olthatatlan,

éhség, mely mindent magába nyel,

tűz, mit a víz is egyre csak táplál,

ár, mit a torlasz csak feldagaszt.

Szorít, szorít az óriási kéz:

elfehérül minden ujj.

Cseresznyevirágok sziromhavazása:

megül, mint porhó a paplanon.

Viasz von be minden bútort,

mint aszfalt a város útjait.

 

Ez az utazás sajnos egyszemélyes.

A jel megadja magát a zajnak,

transzformátorként zúg az ólmeleg.

Szürke háttéren szürke pontok

forognak, pörögnek, örvénylenek.

Kialudtak az erdőtüzek.

A sarokban ócska vesszőkosár.

Nem tarthatsz már benne semmit:

ami nem égett el, azt elvitte az ár.