Liget.org   »   2006 / 4   »   Gyöngyösi András  –  Korpusz
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=693
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Csak a teste - fellengzős sírokra szokták írni -,

de az aztán, legalább az; csak a testét szerettem megint,

az egy tömbből kiöntött vízköpőt, szárnyas nikészerűt,

csak a testébe olvadtam, halott fogait,

hajszálait élveztem, csak a testem lobogott vele;

valami jóság mégis átdereng a harisnyán a boka ívéből,

valami nyálcsorgás, mély remegés,

kivetkőzés, szellőzködés a nyitott ablak előtt,

lengébb és lengébb pózok, belehalt a lelkem;

csak a testem emlékezik, legalább az,

- korpusz delikti -, bár senki sem ölt,

mégis meghaltunk lágyan,

ahogy seprőjével kavar a dobos;

azután mivé is válik ez a rikító tömeg?,

magát ismétli, beleragad a mézbe,

majd felfénylik újra az ablakkeretben;

csak a teste, másképp nem lehet,

csak ez a villámló vallomás, hajló,

ingó barnaság, fehérség, lélekomlás,

látó, beszélő, értő központok fondorlatai,

anyagokat felvevő, kiadó szervek mutatványai;

nyomáskülönbség kérdése,

- homo hidraulikusz és homo pneumatikusz -?

ízetlenül játszik a természet ebben a kiosztásban,

de végtelenül ötletesen, valami mozgást olajozni

nedvek áradnak forgáspontok, nyílások felé;

a pillanat, mikor úgy tűnt, enyém volt,

csak a teste, az illanó látomás;

majd végképp az enyém lett, mihez kezdjek vele?,

ennyi meg ennyi kiló, kiterjed, szétfolyik,

összegöngyölődik, határait veszti, újra képpé áll össze;

csuklóján karóra, gyűrűk ujjain,

rágja őket, megigazítja velük tincseit,

megáll kontraposztóban az erkélyajtó előtt,

milyen is a száj?, nem kérő, nem vádoló,

magára figyelő, mely kéz metszette belé ívét?,

méhek a mézét kiszopogatták,

évre év, görnyedő, hegyesedő némiképp,

botrány az utca lenn, merő testiség,

lökdösődés egy illatért, eltakarja, a mozdulat;

kezdhetem újra hónapokkal később,

ugyanaz őszebben néhány ősszel, holddal,

töretlen őrzi mélyét, tőle nem láttam a varkocsos sereget?

sem a számok pimasz hadát, megengedte.