Liget.org   »   2006 / 3   »   Ács József  –  Hettita napló
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=717
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

"oráng komm her tekints körül"

Weöres Sándor: Le Journal

 

Egy emberen túli gépezet.

Másból nem áll, csak emberekbõl.

Általuk mozdul és lépeget:

lám, minden elmélet hogy megdõl!

 

Rajtuk tipor a Leviatán,

õk mosolyogva bizakodnak:

ha átlapoz múltjuk periratán,

más pecsétet üt rá a holnap.

 

Mint tinta, freccsen szét a vér,

törnek karok, lábak, csontok,

mégsem ürül a sétatér:

ki jövõbe lát, az boldog.

 

Jövõben él, jövõt remél:

igazságosztás következik.

Dúsgazdag lesz, ki Benne él.

Az ellenálló kivettetik.

 

Kóros lesz, ami nem korszerű.

Ajánlják, haladjak a korral.

Korduló gyomorba új nedű,

régi hangon - új bordal.

 

Vagy zengjek hozsannát a csöndnek?

Zörög a piaci mechanizmus.

Egyre nagyobb ragadozók jönnek:

belém marnak, hogyha nincs hús.

 

Valóságos és műhibák

egymással egyezséget kötnek:

készülõben az Új Világ.

Lánctalpai már dübörögnek.

 

Szabad vagy, hát fordulj a falnak.

Zárd be magad, dobd el a kulcsot.

Akik felszedik, megnyugtatnak:

nincsen mi alól szabadulnod.

 

Ember embernek farkasa;

mindenki funkció csupán.

Nevess, reng belé Hobbes Tamás hasa;

reng a hatalmas Leviatán.

 

Vörösmarty, lám, megõszül.

Háborút hord méhében a kor.

Ha megszüli, hát rettentõt szül:

s a szörnyszülött majd mindent eltipor.

 

Aki nem látja, szorgosan élhet.

Aki meglátja, nem alhatik.

Aki nem tudja, vígan beszélhet.

Aki tudja, vár, míg kimondatik.

 

A kukák közé nézek, látom,

mint csavargó, hontalan eb,

ember hever egy szalmazsákon.

Menjek-e hozzá még közelebb?

 

Hátát a betonfalnak vetve,

mely a roppant Sárkány háta,

két markába fújtat egyre.

Ha felnézne, akkor se látna.

 

Kopott zakója, ócska inge,

mit nadrágjába gyűrve hord,

nem az övé. Semmi kincse.

Életét sem õrzi. Ennyi volt.

 

Arca csontos, a keze vörös.

Mi különbség köztünk? És mi közös?

Sapkám feléje meglengetem:

egy ember, aki feltűnt nekem.