Liget.org   »   2006 / 1   »   Farkas Attila Márton  –  Post scriptum - post mortem
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=762
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

"Most inkább megállok, mint jó három éve

azon a csendes rónaközépen.

Más dolgom sincs már, meghalni szépen...

Miért, s kinek?

Vajon ki érti meg,

ha azt mondom: éppen annak a kaszásnak,

ki nagy messze tõlem egyszer csak megállt

azon a csendes rónaközépen;

tán vakondtúrásba csapta a kaszát.

Próbáltam én is, tudom,

hogy milyen érzés, ha a penge hirtelen

megáll, megakad - s véle az ember:

szoborrá dermed, mozdulni sem mer,

mígnem föleszmél, s tudja, mit tegyen,

hogy ezen az aprócska szégyenen...

Valaki nézi, valaki látja õt,

elõkapja hát a kaszakõt,

s míg az végignyisszan az íves vason,

azt gondolja, hogy én azt gondolom:

jobb kaszás vagyok, mint az a bolond

atyafi amott a rónaszélen,

habár, gondolja, épp õ van középen -

mert aki van, az mindig középen.

Én most megállok, megfordulok,

Immár az vagyok, mit nem gondolhatok,

s nem gondolhat a vélem-egy dzsidás...

Még egy pillanat, még egy, és megtudom,

mit gondol rólunk a kukoricás."

 

Íme, a Csuang-ce pillangója-féle dilemma: Ki az álmodó, ki az alany? Vagyis: ki van középen? Csajka Gábor Cyprian gondolkodik Petõfirõl, vagy Petõfi Csajka Gábor Cyprianról, aki versében költõként és ama dzsidásként is eggyé vált vele? Vagy a kukoricásként megjelenõ személytelen tér mindkettõjükrõl? Netán mindhárman a majdani dzsidás elõképeként fölbukkanó kaszásról, avagy emez õróluk? Miként én gondolkodom most minderrõl, s az itt ülõk énrólam, egyikük-másikuk talán elõre tudván, hogy éppen ezt az alkotást szemelem ki. S lehet, hogy aki középen van, aki minderrõl gondolkodik, az egyetlen valóságos létezõ?

    Vajon aki megfejti Petõfi enigmatikus versét, megszilárdul vagy kizuhan e középpontból? Netán a megfejtéssel maga is meghal? A megfejtõ ekkor Petõfivé válik, vagy csak véletlenül talál rá arra, amire valamikor (esetleg) Petõfi is? Vajon Petõfi és a megfejtõ(k) csupán médiumok, akiknek fogalmuk nincs, mibe látnak bele ekkor, és mi történik velük ezután? A végzet lemásolása maga a megfejtés? Lényegében ezen akadnak meg az alábbi történet szereplõi is:

    Amikor a kolostor apátja meghalt, a szerzetesek összegyűltek, hogy eldöntsék, ki legyen az utód. A választás a szerzetesvezetõre esett. Az apát egyik személyes tanítványa azonban fölállt, s így szólt az egybegyűltekhez:

    - Ahhoz, hogy e döntést meghozzuk, ki kell derítenünk a jelöltrõl: valóban megértette-e néhai mesterünk tanítását?

    Amikor a szerzetesvezetõ megkérte, hogy tegyen föl neki kérdéseket, õ a következõket mondta:

    - Mesterünk úgy tanította: "Felejts el mindent, ne csinálj semmit, maradj tökéletes nyugalomban. Légy kihűlt hamu, légy elhasznált fadarab. Idõzz tömjénfüst mellett öreg szentélyben. Légy fehér selyemszál hossza!" Nos, ezek közül csupán egy dologról, az utolsóról kérdezlek: mit jelent fehér selyemszál hosszának lenni?

    - Ez csak egy hasonlat, ami az Egyedüli Forma lényegét akarja szemléltetni - válaszolta a szerzetesvezetõ.

    A tanítvány fölkiáltott:

    - Tudtam, hogy nem érted mesterünk szavait!

    A szerzetesvezetõ bõszülten replikázott:

    - Hogy mered kétségbe vonni fölismerésemet? Gyújts azonnal egy füstölõt, és ha nem tudok meghalni, mire az elparázslik, beismerem, hogy valóban nem értettem meg a tanítást!

    A füstölõt meggyújtották, a szerzetesvezetõ pedig leült meditációs pózba, szálegyenes gerinccel, akár egy karó. És mielõtt a pálcika teljesen leégett volna, ott meghalt ültében. A tanítvány erre megveregette a holttest vállát, és így szólt:

    - Tényleg meg tudod tenni, hogy leülsz és meghalsz. De ami néhai mesterünk szavainak jelentését illeti, arról halvány fogalmad sincs!