Liget.org   »   2008 / 9   »   Ács József & Kolovratnik Krisztián  –  Nem történt semmi sem
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=80
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

"Rohan az idő, elmúlik az ősz,

Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,

Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább."

 

Ezt a könyörtelen vonatot emlegetni itt

Kelet-Európában annyi mint

akasztott ember házában

a kötelet

Én már csak arra fértem fel 84-ben

amelyik Lentibe vitte a sorkatonákat

a bevonuló vonatok mindenféle

menetrenden kívül araszoltak

baljóslatú lassúsággal

egy teljes napig tartott az út

akkor ültem először és utoljára

mozgó vonat lépcsőjén

előttem az aranyfényben úszó

késő nyári táj

Bojtár Endre szerint

Kelet-Európa mitikus hőse

nem Faust hanem Svejk

aki arra a pillanatra mondja

Maradj még! amelyben

nem buzerálja a felsőbbség

Abban az évben hiába nógattuk

a másodperceket Menj már!

Kezdetben minden óra

egy teljes napnak felelt meg

az első napok pedig nagyjából

egy hétig tartottak

Vitt bennünket az idő

könyörtelen vonata

vitt befelé valamibe amit

csak egy bomlott elme

lázálmaként értelmezhettünk

mintha mások álmában

kényszerülnénk eljátszani

a legszánalmasabb szerepet

egy véget nem érő álomban

ahol háborús filmek jelenetei

keverednek a sistergő idegsejtek

kényszerképzetei közé

komolyan vettük az

atomháború fenyegetését

ködben szedtünk gyeptéglát

a Kerka partján

agyagtól iszamós úton csúszkáltunk

hátunkon géppisztollyal

a gutorföldei vasútállomáson

fagyott répában turkáltunk

körömpörköltet hoztak ebédre

a sár és a felpuhult

alakját vesztett répa

egyetlen nyálas masszává állt össze

feladatunk az volt hogy szétválogassuk

nem mintha bárki felhasználná

nem volt más választásunk

időn kívül kerültünk

nem voltak órák napszakok

csak az álomidő

a téboly önmagán kívül

semmit nem ismer

s mert nincs határa

semmi sem tagolja

hiába a tussal rajzolt táblázatok

a számtalan alaki szabály

hiába kell búzakék olajfestékkel

lefesteni a szegélyköveket

egy rémálomban

vizesblokk- és folyosótakarítás

betonjárdák és földutak (!)

portalanítása

a végtelenbe terjedő

kényszeres

hiábavaló sikálás

eltüntetni az oda nem illőt

kinek az álma volt

ma sem tudjuk

kegyetlen álom

bele is haltak néhányan

Ha azt ígérik hogy

valóra váltják az álmaim

borzadva elfordulok

csak azt ne

Egész életrendem mások álma

a várost az építészek

és a politikusok

mint mondani szokás

papírra álmodták

vernegyulai víziók közt

rohan az idő

mankóval rongyokban sárban olajban

rohan az idő

véreres szemmel csatakos testtel

rohan az idő

alkonyi tájon menekül csörtet

rohan az idő

megállítanánk de nem lehet

sötétedik megváltozik a táj

de ő csak fúrja magát előre

mint a gyorsvonat

ha kisiklott is mert

ellopták a sínt alóla

hát akkor is csak törve-zúzva

csakis előre csörömpölve

darabokra esve

harsog a megafon

hogy az idő kerekét nem lehet

visszaforgatni

pedig ezt már hallottuk

az álom logikáját sem lehet

nem lehet visszatekerni a filmet

a végzetes pillanat elé

ahol a szerelvény letér a töltésről

mindenki érezte hogy baj van

rohad az idő

megállítanánk de nem lehet

mert végső soron a pusztulás

szabja meg az idő irányát

miatta nem fut az idő

visszafelé

no ez érdekes

sosem hozzák példának

a rügyezést-bimbózást-leveledzést

visszafelé játszott tavasz ahogy

a szirmok-levelek összecsukódnak

visszahúzódnak kicsiny tokjaikba

majd azok is felszívódnak míg végül

csupaszon feketéllenek a gallyak

igen az idő itt a Földön

nem csak a romlásba rohan

a tavasz éppoly feltartóztathatatlan

mint az emberi elme szegény

ez a világ

megvalósult álom mely

minden más álmot fölemészt

ez a világ

egyszerre növekszik és

bomlik szélsebesen

egyszerre

dagad és pusztul

rügyezik rothad serken

a tárgyakká kövesült álmok között

mert a teremtő és pusztító

gondolatok túltengése

a metropoliszok talaján

olyan akár a

pöcegödör szélén

sarjadzó dzsungel

Az atomháborút elnapolták

Söröskorsók és képernyők mögül

előtekintő arcokat látok

egy hatalmas

kiszáradófélben lévő

szivacs zárványai

hiába locsolja őket

a központi automata

hiába isszák

minden szavát

egyre üresebb

egyre szárazabb

az egész

mintha neutronbombát

dobtak volna le

az csak az életet irtja ki

de az infrastruktúrát

megőrzi

csak az eleven idő pusztul el

a térmértan öröknek tetsző testjei

megmaradnak körülöttünk.

 

Hol van az a dal már hogy

rohan az idő

rohant és bizony

régen kerekett oldott

Film

hangja nélkül

Felfordult a világ

ami tegnap még

képtelenségnek tetszett

mára mindennapos

gyakorlattá szilárdult

de valahogy minden

egyhelyben bomlik

előbb ki

és rögtön le

mint egy különös virág

mely oly romlandó hogy

létrejötte

csak pusztulásának tünete

Micsoda kor

ahol egyre növekvő sebességgel

és egyre növekvő lendülettel

semmi se történik

Megállítanánk de nem lehet

nincs mit

A jövő

már a múlté

Egyszer csak azt látjuk

idő nélkül maradtunk

Egyszer csak azt látjuk

megöregedtünk

Egyszer csak azt látjuk

meghaltunk

És még

mindig

semmi se történt

 

 

Bal oldalon Kolovratnik Krisztián fotója látható.