Liget.org   »   2005 / 9   »   Tandori Dezső  –  Régi, új és mindenkori
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=855
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Dióhéjban tréfát nem ismerek,

így egy régi költõ, nyilvánvalóan

    mondott volna ilyet.

Dióhéjban: nem mondta ezt valóban,

ez itt csak mindenkori képzelet,

    maradt a dióhéj;

s egy másik költõ is "tojáséj"-t mondott,

    s nem oly bolondot,

hogy netán "dióéj".

Hát nem idézhetek

semmi effélét,

a tojás éjét igen, a dióét

    nem.

 

Persze, az én idézetem -

és mindjárt a dióhéjra térünk,

melybe odaképzelhetõ saját éjünk -,

itt beugrik, hogy "sajtéj",

miért ne, ha van sajthéj,

e héjon belül hogy ne lenne éj?

Ah, a sajt-éj-szenvedély,

ah, dióhéjban-szerelem,

hajnalod de nem szenvedhetem,

de megszenvedem,

    képzeletem.

 

S ah, régi költõk szellemmodorában

e dióhéj-áramlás, ez áram,

mit tudom én, mi a dióda,

nem tanulok semmit, s mióta!

s dióhéjban így foglalhattam össze,

hogy barátom a fejemre idézze,

fejét kocogtatva, "csak dióhéjban",

ezt mondja, magáról-rólam:

"Uram, mit mondott?

Nézze a koloncot

- mi én vagyok -,

mondása el nem hagyott."

Vagy úgy, azt mondtam

- csak dióhéjban -,

hogy "sok eszem van,

    csak hülye vagyok hozzá".

Ezt visszhangozná - dióhéjban? -,

minden, ami mondható rólam?

Van-e visszhang a dióhéjban?

S hogy van dió a ló fején?

Megmondtam én:

"kopogjon tört szemük dióverése",

gyötörjön engem mindõjük vége.

 

A régi "Hamlet"-vers, mely volt: "Egyetlen".

De annyi minden ellebben

a szelíd erõszakra.

Persze, csak dióhéjban húznak kínpadra,

mondta, vagy ennyit se mondott J. A.,

aztán más tészta,

mi volt tõlünk kicsit délre,

hogy törtek, más költõ szerint, diók,

fejek, mint hordozható rádiók.

Ó, zsenge kezdés, hogy a keserűség

úgy csorrantja maradandó nyomú hűsét

- ez megint én vagyok -,

mint a hámozott dió nedve.

A tetszetõs képbe belefeledkezve,

a szépséget kergettem keserűen: íz.

 

E felfogásom mára már hamis

lenne. Dióhéjban: hallottjaimra

csak úgy gondolok, mint halottaimra,

emlékük dióhéjban,

Tabán-oldalban, mint valóban,

emlékük bennem, mint pszichóban.

 

Tedd össze két fél dióhéj fényét,

ez maga a sötétség,

diósötétség, mert ablaktalan.

Fél dióhéjnak felezés-ablaka van,

társaságának teljes felülete.

Ha van bele,

ha van már nélküle.

De a dióéj két félbõl áll,

így üres más is - a halál.

 

A dióhéjban a halál van.

Ezt eddig kimondani: megálltam.

Vagy most állom meg, mint a tornász

a gyakorlatot, nem inog,

örül, hogy talajt fogott,

a mozgás dióhéja

után - kar, láb karéja,

sámáni nevetség. Vagy épp a szárnyak

zárnak, tárnak, ahogy buknak-borulnak,

    fél-fél héjat,

annak az éjnek,

melyet nem követ több gyakorlat.

Õk mind meghaltak, s fenn csatáznak Északon,

búcsúzom e költõvel, és vadon

virul a dióhéj-üresség,

kihaltságom szobája.

    Hát akkor ez, most, tessék.

...S nálunk zöldborsót ettek dióhéjból széncinkék.