Liget.org   »   2005 / 7   »   Ács József  –  Bolhapiac a Lukács-uszodánál
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=888
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Mintha bomba robbant volna

egy nyomorgó kisközség közepén:

a sárba terített sok szemeteszsákon

csipkebugyogók, táskák, csámpacipõk.

 

Hátrakulcsolt kézzel, elõredõlve,

mint fekete varjak az õszi vetésben,

nézik a vevõk a ringy-rongyokat,

mint halottkémek, ha szemlét tartanak.

 

Az áldozatokból semmi sem maradt.

Élõ hozzátartozóik sincsenek.

De hogyha felhajtod a nejlont,

a sárban vérfoltok sötétlenek.

 

A bádogszín ég alatt mégis

emberi holttestek hevernek,

mint szétnyílt lánykaszandálok,

vagy kinõtt kisfiúcipõk, oly

ráncosan, fehéren, védtelenül,

vagy szabálytalan tömbökben,

mint a papírba csomagolt zsír,

kolbász, légyjárta kenyérszalonna,

kihűlt pacal, karaj, hurka, tarja,

kupacba dobált véres csirkelábak.

 

Ez mégiscsak emberpiac.

E helyre kerül, akinek nincs helye.

Mert senki sem tartja most helyesnek,

hogy ezt a tömeg selejtet megvegye.

A nép mint áru, s nem mint vásárló nyüzsög:

ajánlgatják, bár nincsen kinek.

Sikerületlen festmények vég-kiállítása,

mielõtt tűzre vetnék mindegyiket.

Utolsó díszszemle háborús idõben,

a biztos pusztulás elõtt.

Szorongva nézik az élõk a holtat:

a hasonlóság kínos, nem szórakoztat.

Üresen lengedez a kosár, a necc.

Nem piac ez, de roppant ravatal:

lásd be, itt mást nem, csak búcsút vehetsz.