Liget.org   »   2005 / 2   »   Horgas Judit & Ács Irén  –  A Nyugati pályaudvar
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=996
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

A madár röpűlt csak eddig,/ Most az ember is röpűl!, ez a történet is Petõfivel kezdõdik, vagy talán James Watt-tal, meg George Stephensonnal, a füttyös, barna szörnyeteg elõször Liverpool és Manchester között jár, és néhány éven belül meghódítja Európát: Franciaország, Németország, Oroszország után 1846-ban megépül az elsõ vasútvonal Magyarországon is, a város szélén pedig Zitterbarth Mátyás vezetésével az indóház: nyitott faszerkezetű, vaselemekkel megerõsített építmény, nagyjából a mai Nyugati pályaudvar helyén.

A forgalom egyre nõ, az indóházat bõvíteni kell, de az elavult épület régebbi részei a rohamosan terjeszkedõ, 4141 méter hosszú Nagykörút útjában állnak, a vasút tulajdonosa, az Osztrák Államvasúttársaság W. Agoston de Serres-t bízza meg az új pályaudvar megtervezésével, itt a jövõ vasútat várja mind, az építést a késõbb világhírűvé váló Gustave Eiffel cége végzi, ez afféle elõtanulmány a tizenkét évvel késõbbi Eiffel-torony megalkotásához. 1874-ben kezdik a munkát, a vasszerkezet darabjait Párizsban öntik, az építkezés három évig tart, és hogy ne zavarják a forgalmat, a meglévõ épület fölé kerül az új csarnok, a régit csak akkor bontják le, amikor már állnak az oromzatos homlokzatot kilenc részre osztó, keskeny öntöttvas oszlopok, közöttük sűrű osztású üvegen szikrázik a nap, a virágokkal és szõnyegekkel díszített királyi váróban elégedetten mosolyog az uralkodópár, az eklektikus épületet kétfelõl két-két tornyocska díszíti, meg dekoratív párkány. A hagyományoknak megfelelõen fejpályaudvart építenek: minden szerelvény csak egy irányban indulhat, Tehervonatok tolatnak,/

A méla csörömpölés / könnyű bilincseket rak / a néma tájra.

Dehogy néma, a pályaudvar és környéke hamar forgalmi csomóponttá válik, innen indulnak a gyors és kényelmes vonatok Nyugat felé, például Bécsbe, szegény Kosztolányi Dezsõ is itt száll vonatra (Jer, gõzparipám, menekülj e világtól), hogy száz év múlva valami Méhes nevű alak megírhassa ottléte történetét (lásd a 2004 decemberi számot), és az elsõ budapesti villamos, a két kocsival közlekedõ próbajárat is a Nyugatitól a Király utcáig szállítja utasait, egyáltalán, zajlik az élet: a vaspálya műhely munkásai nyílt levélben fordulnak a kereskedelemügyi miniszterhez, a miniszter úr alkotta meg a vasárnapi munkaszünetrõl szóló törvényt, de éppen ennek e minisztériumnak tárczájához tartozó vasúti műhelyben pihenõ szünideje nincs a munkásnak. Még a rendes napimunka után is kell dolgoznia és aki ünnep vagy vasárnap vagy pedig a nehéz munkától kimerülve az esteli szünidõben nem dolgozik vagy nem bír dolgozni, azt 50 krtól 1 ftig birságolják; pedig abból a csekély keresménybõl nemigen lehet birságokat lehuzogatni, mert anélkül is már alig jut a szükségletek kielégitésére, a levél névtelenül jelenik meg a Népszavában, a miniszter nyomozást rendel el, persze nem a visszásságok kivizsgálása miatt: a lázító munkásokat akarják kirúgni, mert még csak 1892-ben járunk, ilyesminek még nincs itt az ideje.

A forgalom növekedésével léhűtõk, szajhák, zsebmetszõk és csalók lepik el a Nyugati környékét, és hamarosan a szervezett bűnözés is megjelenik, 1915-ben egy nagy árulopási ügy kapcsán nyolcvan embert tartóztatnak le, raktárosokat, hivatalnokokat, rendõröket, sõt egy rendõrellenõrt is. A közelmúltban még ennél is rafináltabb ügyletek zajlanak: egy leleményes vállalkozó 40 ezer márkáért eladja a pályaudvar acélszerkezetét egy német üzletembernek, szabályos, kétnyelvű szerzõdést írnak, aztán amikor az alpinisták megkezdték a tetõszerkezet bontását, a meglepett emberek kérdezgették az állomásfõnököt, tud-e róla, mi folyik itt. Lett nagy hangoskodás, vita, mindenki idegesen telefonálgatott, végül hívták a rendõröket. A furfangos magyar a szegedi gyors elsõ osztályú kocsijából egy kávé mellett nézi a fejleményeket, végül egyéb stiklijei miatt lebukik, a pénzbõl vett lakást elkobozzák, marad az acélszerkezet is. Még az a robbanás sem ingatja meg, amit egy elborult fiatalember hátizsákjában rázkódó aceton-peroxid okoz, a villamoson utazó fiú az internetrõl tölti le a receptet, pofonegyszerű, akár egy gyerek is elkészíthetné, a kocsiban utazók többsége szerencsére csak karcolásokat és halláskárosodást szerez, egy világvárosban az ilyesmi igazán mindennapos.

A pályaudvarhoz eredetileg egy kis kertet terveztek, hová nyáron a vendéglõk kiterjeszkedhetnek, de vendéglõk itt már nincsenek, csak amerikai gyorsétterem meg táncos szórakozóhely, szexbolt és bõrdíszműárus, a háttérben hatalmas tömbként felsejlik a bevásárlóközpont, ez a Nyugat Vége, szemközt, az egykori Berlini, majd Marx, majd Nyugati téren a másik, kissé már divatjamúlt, és jóval szerényebb méretű behemót meg forgó fényreklám, a pályaudvar lépcsõjén koldusok és hajléktalanok, galambszar. Kert nincs.