Budapesten született 1954-ben. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán 1980-ban végzett. Kompozíciói többsége kamarazene, de írt oratóriumot, zenekari és vonószenekari darabokat, kórusműveket is. Díjai: A Közönség Díja (Magyar Rádió, 1992), Erkel Ferenc-díj (1997), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1998), Lajtha László-díj (2004), Juhász Frigyes-díj (2006). A Hungaroton igazgatója, az Akkord Zenei Kiadó művészeti vezetője, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, az Artisjus és az Európai Zeneszerző Fórum vezetőségének tagja. Rendszeres rovata van a Muzsika és a Parlando folyóiratban, műsorokat készít a Magyar Rádióban. 

„Az új nem csupán technikai eredetű lehet, sőt nem is csak az «okos század» szülötte. (...) Mintha a test (a zenei gondolat és minőség) és a lélek (a zene ősidők óta való «feltöltő» ereje) különvált volna. Egy ma induló zeneszerző-nemzedék legnagyobb felelősségét épp e két pólus összekötésében látom.”

„A túlzott háttérzene-mennyiség abba az irányba alakítja az átlagember fülét, hogy ne is akarjon figyelni a hangokra, hogy kikapcsolja a zenét a tudatából. S ha erre nevelődik, elveszíti képességét, érzékenységét, hogy olyan zenékre figyelni tudjon, amelyek figyelem nélkül sokkal kisebb élményt jelentenek, mint rájuk hangolódás esetén.”