Mágikus őszök emléke szól a “Bábeli mindenségben” “Az utolsó szó jogán”: “Bújj el, Jankó…” És azt is mondja, Gondjaid magamra vettem, válassz: Mundus subterraneus vagy VERBA MANENT? Eldöntendő. Majd Ismét Föld-képek következnek (“Szép szemek… szép szemecske”) és Lomtalanítás az Álom utcában, Weöres ladikján. Így végződik, Elárulom, A jó húsleves legendája.
Tovább a cikkekhez »
1959-ben született Gyöngyösön. Az ELTE filozófia-történelem szakán 1984-ben diplomázott. 1988-tól az MTA Filozófiai Kutatóintézetében dolgozik, jelenleg mint tudományos főmunkatárs. 2004-ben védte meg Bibó István politikai filozófiája című doktori disszertációját.
Szakterülete a 20. századi magyar és egyetemes politikai filozófia, valamint politikai eszmetörténet.
"Ha Bibó ma ülne le írógépe elé, írásaiban bizonyára erős lenne a korkritikai attitűd. Föltehetően élesen kritizálná a nyelvhasználatot, amely a társadalmat nyertesekre és vesztesekre osztja fel, s voltaképpen a 19. századi szociáldarwinizmus posztmodern bőrbe kötött 21. század eleji kiadása. Aligha vívná ki tetszését az ezredvég korlátozatlan és talán korlátozhatatlan globális technokapitalizmusa, amely radikálisan megváltoztatja, átstrukturálja a kései modernitás társadalmának politikai szféráját, és megkérdőjelezi hagyományos politikai fogalmaink használhatóságát. A lean state, a karcsú állam neoliberális fogantatású és a politikai pragmatizmus jól szabott yuppie öltönyében fellépő ideológiája sem váltana ki benne különösebb lelkesedést."
/Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó./

A megátalkodott jóhiszeműség esélyei. Eszmetörténeti tanulmányok. Liget, 2001.
Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó. Argumentum Kiadó, Bibó István Szellemi Műhely, 2004.