1941-ben született Budapesten. Az ELTE magyar, angol és francia szakán végzett, majd angol irodalomból szerzett kandidátusi fokozatot. 1964 és 2004 között a Magyar Rádióban dolgozott, hangjátékokat és színpadi adaptációkat írt angol, amerikai, ír, francia, jugoszláv, görög és számos magyar szerző műveiből. 1975 és 1984 között a Világszínház 135 adás során sok ősbemutató létrehozásában vett részt. A Nagyvilág folyóiratban 1970 óta jelennek meg recenziói, tanulmányai, fordításai. 1996 és 2003 között ír drámatörténetet tanított a Bölcsészkaron, 1997 és 2005 között műfordítói szemináriumot tartott a Debreceni Egyetemen. Jelenleg nyugdíjas.

„A sokat szenvedett hazának hősökre van szüksége, nem az igazságra” – ez a tétel Írországban még akár negyvenegynéhány évvel ezelőtt is törvénynek számított; Kelet-Európában (itthon is) számos nagy ember hirdeti. Drámaíróiknak, színházuknak hála, az írek megkérdőjelezték, s a nemzeti önismeret tételeit kezdik felállítani ellenében. – Le fog-e maradni térségünk és hazánk az írek mögött?

A szerző blogbejegyzéseihez kattintson ide.