1942-ben született Budapesten. Az ELTE BTK-n pszichológusként és magyar-lélektan szakos tanárként diplomázott, majd filozófiai főiskolát végzett. Dolgozott a Péterfy Sándor u. Kórházban, a Magyar Posztógyárban, a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézet – Társadalomtudományi Intézetében, az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjánál, majd vezető pszichológusként a Csepel Autógyár Ergonómiai Laboratóriumában és a Psychotest Lélektani Laboratóriumban.

Érdeklődési területe: pszichoterápia, szociálpszichológia-pszichoszociológia, filozófiai és esztétikai (művészet)lélektan

Kezdeteimtől az az egyetlen, fő dolog izgatott, amit ember és társadalom, ember és világa kölcsönhatásának nevezhetünk, a „kívül és a belül” egyszerre és együtt. Mögötte persze az egységes emberkép, természetesen belső ellentmondásaival, vagy fordítva, az ellentmondásos ember, amint a mélyből egységre való igénye s valódi egysége a felszínre tör, diszciplínák sziklás buktatóit között a DISZCIPLÍNÁT kerestem, amely ezt megjeleníti. Ez az egységes, közös gondolati alap sejlik föl esszéim, pszichológiai, filozófiai-esztétikai, nyelv- és irodalomtudományi tanulmányaim mögött.