Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 12   //    «    1    » 
Levendel Júlia
Még azelőtt
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Akkoriban szégyenletesen sokat képzelgett a saját haláláról - s hogy nullásgéppel lenyíratta a haját, még könnyebb volt halottnak látnia magát. Az anyja sírva fakadt, "miért csináltad?... olyan vagy, mint egy fegyenc". Inkább mint egy kopasztott madár. Nem tudott ülni, csak gubbasztani, menni se rendesen - hatalmasakat lépett vagy csak akkorákat, mintha zihálva helyben futna. Úgy érezte, mindenre és mindenkire undok-szúrósan, vagy inkább mohón, fenyegetõen néz, egy pillanattal késõbb meg szégyellte, hogy a tekintetével kiszolgáltatja magát, hogy ennyire esendõ, sõt szánandó. "Miért csináltad...?" Csak. Nyilván hülyeségbõl. Szerencsétlen próbálkozás, hogy ellenálljon a közönségességnek. De ennél közönségesebb már nem is lehetne. Mindegy. Majd kinõ. Az egyetemi indexében persze ez a kopasz kép maradt, tŰrnie kellett, hogy másodévtõl gyanakodva méregessék a kollokviumokon, "ez maga?..." A jóindulatú tanároknak alkalom, hogy dicsérjék a változását vagy az egykori tar fejŰségét, a gonoszkodóknak meg a kínos szellemeskedésre. Mindegy. Kinõ, s ennél nagyobb hülyeségeket is elkövet az ember. Néhány hónappal korábban - még a gimnázium negyedik évében - az igazgatóhelyettes megfenyegette, hogy ha nem változtat a külsején, nem engedi érettségire; "szégyen a gimnáziumnak, ahogy kinézel, és személy szerint én nem tŰröm... biztosítlak róla, hogy nem tŰröm... az egyetemednek fuccs!... Elõször is leszel szíves levágatni ezt a bozontot, amit a fejeden viselsz... különben az egyetemednek is fuccs... bölcsészkar?... ha holnapra rendbe nem teszed magad, a bölcsészetnek fuccs"; fröcsögve mondogatta, hogy "fuccs", öntelten is, mintha a szócska gusztustalan ismételgetése bizonyítaná, hogy lám, õ is halad a korral, érti és beszéli a fiatalok nyelvét, nem vaskalapos, igazán nem. A "fuccs" meg a kísérõ mozdulat erõszakolt lazasága végképp undorító; "dögölj meg!", de nem válaszolt semmit akkor, nézte merõen az igazgatóhelyettes zsíros arcát, kövér kezét, ahogy hajtotta-hessentette a láthatatlan füstöt, nyilván az õ láthatatlan, alig elképzelt jövõjét. A tömzsi ember közben kénytelen-kelletlen felnézett rá - Hajnal egy fejjel magasabb volt nála -, nevetséges a hadonászása, de annál inkább hihetõ, hogy beváltja a fenyegetést. Megteheti, megtorolja a saját törpeségét is; "holnap jelentkezel nálam... holnap!". Nem jelentkezett, és azért se vágatta le a hosszú, váll alá érõ, hullámos haját. De gumival összefogta, kemény kis konty-csomót tŰzött a tarkójára - ettõl az öregasszonyos hajeltüntetéstõl is csak madárszerŰ lett: koszlott, beteg madár, a legfölsõ nyakcsigolyánál kidudorodik valami tumor, olyasféle. Eliszonyodva bámulta magát a tükörben - akkoriban sokat bámulta magát, majdnem olyan sokat, mint amennyit a haláláról képzelõdött -, mindegy. Parancsra-fenyegetésre mégsem vágatja le. Ezt a szülei is megértették, az osztálytársai, ismerõsei egykedvŰen biccentettek, vagy annyit se. Mintha nem is látnák az új maszkot. Mert maszk volt. Csak az alattuk lakó Marosiné rikácsolta a lányának, hogy "ki ez?... miféle alak?... micsoda?... a Hajnal-fiú?" A süket, púpos és sorvadt lábú Marosinét a lánya mindennap megtolókocsiztatta. Esernyõt vagy napernyõt szereltetett a járgányra, és fagyban, kánikulában kivitte a ház elõtti füves kis térre. Az apáca-mosolyú, szemüveges nõ pironkodva tŰrte az öregasszony sértõ locsogását, harsány kommentárjait. Ha kérdezte az anyja - "ki ez?... miféle alak?" -, dünnyögve válaszolt, csendesítõen lehelt valamit, bár tudhatta, hogy erre még féktelenebbül és még durvább szavakat ordibál majd a mozdulni és hallani képtelen öregasszony. A tolókocsi mögött lesütött szemmel álldogáló nyilván elmerült a saját szenvedésében, lekötötte a küszködés, hogy úrrá legyen szégyenén és töretlenül igyekezzen betölteni Isten akaratát, mindenesetre zokszó nélkül hagyta a károgást és sipítozást - "micsoda?... mit mondasz?... dehogynem... madárijesztõ" -, sohasem lépett az anyja elé, nem hajolt hozzá, hogy a nyomorult megkísérelje a szájról olvasást. De lehet, hogy Marosiné eltökélten rikácsolt. A rikácsolók és hadonászók nemigen törekednek megértésre. A szent szŰz - ahogyan Marosi Beátát elnevezték - sohasem kért ugyan elnézést, de ha egyik-másik lakóval, a körzeti orvossal, a postással vagy a villany- és gázdíj beszedõvel találkozott, álriadtan megtorpant, pipiskedve laposra húzta magát, mintha szŰk lépcsõházban vagy keskeny ajtónyílásban utat engedne. Mindenkire ugyanúgy, némán mosolygott. Késõbb mégiscsak beköltöztette az anyját egy elfekvõbe, aztán olyan csöndesen-magányosan halt meg, hogy hetekig nem kereste senki. Leginkább a házmesterüket rázta meg a lakás-feltörés, a rendõrségi behatolás és tetemszállítás. A kapuban ácsorgott, leste, hogy jön-e valaki, akinek újra meg újra elmesélheti, amit a rendõrtõl hallott. "Végül már mufikálódott, kérem... mondhatni teljesen mufikálódott... úgy összezsugorodott... kiszáradt... azt mondják, mufikálódott", és ha hallgatója megállt, ha sikerült kicsikarnia valamennyi figyelmet, hadonászott, mint a tömzsi igazgatóhelyettes, és rikácsolt, mint a tolókocsis Marosiné. Bárhol legyen az ember, mindenütt, mindenki rikácsol. Huhog és kárál, kohog és kvartyog. Hajnal akkoriban felvert madárháznak hallotta a világot, és riadtan nézte a tükörben a saját madárábrázatát. Tollas, aztán tollatlan változatban. Mindegy, majd kinõ.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 12   »   Még azelőtt
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911