Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 11   //    «    3    » 
AZ A RENGETEG
Kováts Albert
Most gondold el
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Kapcsolat int szinte minden dologból.

"Emlékezz!" - folyton ez süvölt felénk.

Egy idegenül elhagyott nap olykor

hozhat jövõbeni jótéteményt.

R. M. Rilke

 

(részlet)

 

Voltak rendhagyó délutánok is, tudod, amikor nem a szokásos Császár-parki séta volt a mŰsor, a játszótér mint végsõ cél, aztán a fáradt, poros és bosszús hazaporoszkálás ("ne menjünk még"). Akadtak például apró otthoni megbízások, amiket Teci a sétáltatással együtt teljesített. Kisebb vásárlások: patika, vagy valami varráshoz szükséges apróság, konzultáció a cipésszel; kissé hosszabb idõzés a Margit körúti drogériában, tudod, oda a szép és illatos néni miatt szívesen mentem, vagy egy parkszéli árustól mindig ugyanazt a jófajta almát kérni és hasonlók. Teci mindezt derŰs nyugalommal, a régi ismerõsökkel beszélgetve, új ismeretségeket szerezve, gyakran tréfálkozva intézte. Jelenléte összefonódott az ismétlõdõ fordulatokkal és helyszínekkel, az állandó világrend biztonságát sugározta még akkor is, ha el-eltürelmetlenedtem egy-egy hosszúra nyúló ácsorgásnál, vagy egyéb ok miatt kerültünk összeütközésbe egymással. Nyaranta akadt valaki, olyan udvarolni, Tecit kenetes udvariassággal megkörnyékezni óhajtó fiatalember, számomra valami kellemetlen felnõtt, gondolhatod; de tudni lehetett, semmi komoly. Teci csak húzza õket, mert hát ott volt Janika, tudod, a hozzánk is bejáratos Földi XIV. János. Volt olyan kapcsolat is, amit õ kezdeményezett. Valami hirdetésen (rádión?) keresztül kötött táv-ismeretséget egy frontkatonával. Többször váltott vele tábori postát. Élõben aztán a hadikórházzá alakított Árpádházi Szent Margit Felsõkereskedelmi Leányiskolában találkoztunk vele. Félelmes látvány volt, tudod, szorongtam a folyosón a sok csonka-bonka, véres kötéses, mankós katonától. A mi emberünket vastagon bepólyált kézzel és lábbal, de mosolyogva találtuk.

    Új ismeretségeknél Teci mint anyukám szerepelt, otthoni jóváhagyással, "az egyszerŰség kedvéért". Tudod, hogy ne kelljen magyarázkodnia, "hol is szolgál", vagy hogy egyáltalán "szolgál" valahol. Egyszer egy kánikulai napon Teci húgát, Annust látogattuk meg. Ez már nagyobb út, ritka esemény; Annust finom környéken, valahol a Fasor vagy az Andrássy út táján, egy úri családnál találtuk meg. Ide sokáig kellett villamosozni Budáról, de látszott, Teci járatos erre. Hatalmas gesztenyefáktól árnyas, hŰvös és mélységes udvarra emlékszem, onnan nyílt a sokemeletes bérház lépcsõháza. Mi földszintes kis házban laktunk, a szüleim ismerõsökhöz engem sose vittek, amíg Teci megvolt. Abban a hiszemben voltam, mindenhol minden úgy van, mint otthon. Bámultam. Minden új volt nekem, képzelheted. Nagyon úri hely, óriási lakás. Vagy legalábbis akkor úgy tŰnt. De tudod, a háziasszony barátságosan, talán egy kicsit túlzottan is szívélyesen fogadott bennünket, leültetett, s a nagy ebédlõasztal körül amolyan felnõtt-beszélgetés kezdõdött Annussal, "Terivel"; Teci valóságos neve ez volt. Annus kisebb volt Tecinél, alacsonyabb is, keskenyebb is, fõleg Teci humora, derŰje hiányzott belõle; nem szerettem. Akkor láttam õt elõször. Unatkoztam; valami furcsa ízŰ süteménynyel, gyümölccsel kínáltak. Idõnként gyerekek szaladtak át a szobán, nálam idõsebbek, fiúk, lányok vegyesen, én meg csak ültem feszélyezetten. Aztán ráeszméltek, hogy talán jobb, ha én is csatlakozom az udvaron játszókhoz. Egy nagyobb fiú lekísért. Vagy öten-hatan, összeszokott banda, valami körbeállós társasjátékot játszottak, tudod, fogalmam se volt semmirõl. Én voltam a legkisebb, ráadásul "a lány" testvérének a gyereke, persze lekezeltek, ugrattak. Hamarosan visszavágytam a felnõttekhez; mondták, hogy csak menjél. Mentem volna, de nem emlékeztem, hányadik emeletrõl is jöttünk. Felkísértek többen is, megálltunk egy ajtó elõtt, körülálltak, néztek, s biztattak, hogy csöngessek csak. Gyanús volt: miért nem õk csöngetnek. Féltem, nem mertem megnyomni a gombot. Rossz helyre csöngetek, õk elszaladnak, s kijön valami haragos ember. Mondták, olvassam csak el, mi van a réztáblán, annak a családnak a neve, ahová jöttünk. Nem tudtam még olvasni, tudod, ez is ok volt a szánakozó nevetgélésre, de különben is, a név nekem nem mondott semmit. Már nem emlékszem, hogyan is kerültem végül beljebb, ültem vissza a helyemre, s újra a furcsa ízŰ sütemény. De a jelenet, állok egy fölém magasodó, sötétbarna bezárt ajtó elõtt, idegen helyen, rosszindulattal bámulnak, gúnyos megjegyzések, se elõre, se hátra, hát ez, tudod, aztán még sokáig fölrémlett.

    Ha a játszótérre mentünk, ez néhány lépcsõnyi leereszkedést jelentett az út menti járdához képest az akkori Császár uszoda elõtt; tudod, ez a rakpart feltöltése elõtti szint volt (gondolom most); innen az uszoda elõtt elhaladva jutottunk a Császár-parkba. Hatalmas fákra emlékszem, platánok, gesztenyefák borították homályba a sétautakat; a fürdõépületek többségét számomra átláthatatlan, sŰrŰ növényzet takarta. Nyárvégi korai alkonyatokon hazafelé ballagva slágerzenét, dizõz énekét hallhattunk átszŰrõdni a bokrokon. (Kiment a divatból ez a szó, dizõz, ismerted? most a korral együtt jött elõ.) Kérdésemre, hogy mi is van ott? a kapott válasz sohasem elégített ki. Közelebb menni, megszemlélni, honnan jön a hang, valamiért nem lehetett. Teci vagányságának is voltak határai. Vagy talán kényelmetlen volt számára a gondolat, nem bemenni a kertvendéglõbe, csak megállni, kívül rekedtként bámészkodni. Nem tudtam elképzelni a feleletben elhangzó dolgokat, mégis a két benyomás, amit Teci mondott és a bizonytalan képzetek együttvéve titokzatos, kívánatos valami, a felnõttség? vagy ami ezzel egyenértékŰ lehetett, a függés hiánya, a kötetlenség, a szabadság? iránti homályos vágyat keltették fel bennem.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 11   »   Most gondold el
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911