Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 11   //    «    18    » 
AZ A RENGETEG
Peterdi Nagy László
"Gitár meg házi tücsök"
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Csehov Ványa bácsijának 3. felvonásában is ott van az a rengeteg. Közép-Oroszország erdõségeinek kellõs közepén, valahol a szerzõ birtoka, a Melihovo közeli udvarházban vagyunk. Ott van a "bácsi" és az unokahúga, Szonya - õk végzik az irodai munkát is -, ott idõzik új, fiatal feleségével a nyugalmazott professzor, oda jár, a "saját" szobájában dolgozik Asztrov doktor is - éppen a járás flórájának és faunájának pusztulását szemléltetõ térképet színezgeti. Meleg van, csend, a kályhában ciripel a házi tücsök. "Csehovi hangulat". Így nevezik ezt még ma is. - Függetlenül attól, hogy voltaképpen mi történik a színpadon.

    A színpadon mintha ártatlan szerelmi játék folyna éppen. A doktor nemcsak azért vette elõ a térképet, hogy a nézõket - és az unatkozó professzor-nét - a járás élõvilágának pusztulásáról meggyõzze. A "kedves kis ragadozót" nem is érdekli az ügy, apropót keres csak, hogy egyedül maradhasson a férfival. De Asztrov látszólag nem zavartatja magát. Az ökológiai világvégérõl szónokol, holott imponálni akar a szépasszonynak. Jelena Andrejevna kerek szemmel hallgatja, ámuldozik és olvadozik. A nézõ viszont - ásítozik.

    A MŰvész Színház bemutatója után a kaján pályatárs, Kuprin kivágta, és elküldte a szerzõnek a Börzei Hírekben megjelent recenziót. "Vannak divatos szavak, amelyekkel nyakra-fõre dobálóznak a lusta gondolkodású emberek. Az egyik ilyen szó a ?hangulat?... Ez, tudják, valami ködös, megfoghatatlan dolog, szavakban nem is lehet talán kifejezni... A ?hangulat? akkor áll be, amikor a színpadot félhomály fedi, és a nézõk kéjesen dõlnek hátra a székben. A színfalak mögött egy távolodó szán csengõje szól. Artyom úr valami bánatos dallamot penget a gitáron, Andrejeva, vagy Knyipper úrhölgy pedig hátát a díszletnek vetve, halkan sírdogál. ?Hangulatnak? azt nevezik, ahogyan mindez az ember idegeire megy."

    Elõször úgy volt, hogy Sztanyiszlavszkij játssza a címszerepet, aztán inkább a doktort alakította. Hamarosan kiderült, miért. Asztrov doktor pusztuló erdeibe "az orosz élet tragédiáját" képzelte bele. Meg akkor már - a sajátját is. És a dolog így maradt. Az elõadás tulajdonképpen róla és az orosz erdõkrõl-mezõkrõl szólt. Évtizedekig nem is igen hiányzott senkinek a címszereplõ, akinek a hajtókáját markolászva órákig magyarázta a próbákon a szerzõ: "m-maga intelligens ember, m-maga Párizsból hozatja a nyakkendõit!" Azt nem kellett már látnia, amint Szász János nyíregyházi elõadásában ez az "intelligens" ember csatos üvegbõl vedeli a pálinkát, és könyékig a befõttes üvegbe mászva falja hozzá a kovászos uborkát.

    Pedig a 46 éves Ványa bácsi igazán képtelen a kocsmai hõsködésre. Ezért is fontos a szerzõnek. Baja támad az élettel, amelyet sem a régi szerelmi háromszöggel, sem az ezzel járó lövöldözéssel nem lehet már rendbe hozni. Egészen új dramaturgiát kell kitalálni. Mikor a Sirályt fogalmazta, Csehov még újra meg újra átírta A Manót, évekkel a bemutató után is - míg Ványa bácsi lett belõle. Bár a szerzõ mindig hevesen tiltakozott a feltételezés ellen, megállapítható, hogy a két darab szövege helyenként teljesen azonos. Igaz, A Manóban a fõhõs öngyilkos lesz, a Ványa bácsiban meg csak pisztollyal ront élete megrontójára, a professzorra. Rálõ kétszer is, de nem talál, közben gyerekesen mondogatja: "puff, puff!", csodálkozva mosolyog is, aztán eldobja a pisztolyt, és átrohan a szomszéd szobába bevenni a gyógyszereit.

    Sztanyiszlavszkijék meg - mivel egyszer már olyan jól "bejött" -, továbbra is A Manót játszották a Ványa bácsiban, egyre meghatottabban. Az pedig telis-tele van nemes eszmékkel és erkölcsi öntökéletesedéssel. Az utolsó jelenetben például Zsorzs ilyeneket mond: "Az ember legyen férfi, és álljon meg szilárdan a lábán. Én nem lövöm fõbe magam, és nem ugrom a malomárokba... lehet, hogy nem vagyok hõs, de ha kell, majd az leszek! Sasszárnyat növesztek magamnak, és nem ijeszt meg sem a tŰzvész, sem maga az ördög. Ha felégetik az erdõt, hát majd újat ültetek. Ha nem szeretnek, hát majd megszeretek én is valaki mást!" Sztanyiszlavszkij ezt a pátoszt vitte át Asztrov megszólalásaiba, teljesen figyelmen kívül hagyva az ironikus felhangokat. Hogy például A Manó utolsó szavait a bugyuta Gyágyin sógor mondja ki, így kontrázva az elhangzott fogadkozásokra: "Hát ez nagyszerŰ! Hát ez nagyszerŰ!" - Mintha az erkölcsnemesítõ spektákulum után a szerzõ csúfondáros mosollyal húzná össze a függönyt. A "szent öregnek", Tolsztojnak mégsem tetszett az elõadás. Azt mondta Nyemirovics-Dancsenkónak: "Ugyan már, kérem! Gitár meg házi tücsök. Mit lehet mondani erre?" A színház irodalmi vezetõje pedig - maga is sikeres színpadi szerzõ, aki éppen akkor küldte vissza az Akadémiának az év legsikeresebb drámaírójának járó díjat, mert Csehov azt még nem kapta meg - kötelességének érezte, hogy azonnal tájékoztassa barátját a történtekrõl. 1900. február 8-án, Tolsztoj látogatásának másnapján kelt levelében írta: "Talán hallottad már, hogy Tolsztoj megnézte a Ványa bácsit. Nagy tisztelõd, jól tudod. Nagyon találó megfigyelései vannak a tehetséged egyes sajátosságait illetõen. De a darabjaidat nem érti. Meglehet persze, hogy éppen azért nem, mert én akkora hévvel igyekeztem megmutatni neki, hogy hol van a darab magja, amit õ nem talál. Azt mondja, hogy a Ványa bácsiban is nagyszerŰ helyek vannak, de nem érezni az alaphelyzet tragédiáját. Az ellenvetésemre azt válaszolta: "Ugyan már, kérem! Gitár meg házi tücsök..."

    Mások is siettek eláztatni Tolsztojt a szereposztó házi szerzõnél. A moszkvai Lenin Könyvtár Kézirattárában õrzik a színház egyik színészének, Alekszej Szanyinnak Csehovhoz írott levelét ugyanerrõl az eseményrõl. "?Hol van itt a dráma? - kiáltott fel a mi nagy öregünk. Miben van? A darab végig egy helyben topog.? Aztán kijelentette, hogy Asztrov és Ványa bácsi hitvány semmirekellõk, akik a feladat elõl menekültek vidékre. De még ott is csak sopánkodnak. Ahelyett, hogy elvennék feleségül Aljonát, vagy Matrjónát A sötétség hatalmából, vagy legalább megfognák maguk is az eke szarvát /.../ Tolsztojt már teljesen benõtte a moha, és ellepte a penész. Csak ült itt a gimnasztyorkájában mint valami Buddha, mint valami önmagáról készült eleven szöveggyŰjtemény, és nem értett meg semmit. - Hogy ezek a tehetséges emberek, igenis, élni és dolgozni akarnak! "

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 11   »   "Gitár meg házi tücsök"
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911