Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 11   //    «    33    » 
Mesterházi Márton
Néhány csodálatos év
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Terroristaként kezdte, alkoholistaként végezte, ragyogó tehetség volt

egy szürke korszakban - Brendan Behan 1923-1964 

(részlet)

 

Pár hetes korában mutatták meg az apjának. Ehhez ugyanis ki kellett vele sétálni Kilmainhambe, a börtönbe, ahol Stephen Behan a büntetését töltötte mint polgárháborús IRA-katona (a foglyok a britekkel megegyezõ Szabadállam ellen lázadtak fel. "Diehard" volt a nevük akkoriban; radikálisnak hívná õket a mai sajtó; én a "körömszakadtig köztársasági" kifejezést használnám). 

Brendan Behan szinte beleszületett az IRA-ba. Anyja mélyen katolikus, harcosan köztársasági honleány, híresen jó dalos, aki egész repertoárját megtanította gyerekeinek. Anyai nagybátyja, Peadar Kearney lírai, humoros és hazafias balladák írója, õ jegyzi az ír nemzeti himnuszt is - bár nagy költõnek aligha nevezhetnénk. A hadat és börtönt viselt apa szobafestõ létére a klasszikusok állandó olvasója, baloldali szindikalista, ami pedig a vallást illeti, jó humorú agnosztikus. A család fontos tagja még az apai nagymama, akinek tenement-jében (18. századi úriházból bérlakásokra szabdalt nyomortanyáján, a klasszikus O?Casey-darabok színhelyén) Brendan gyermekkora eltelik.

A viszonylag tehetõs nagymama erõsen hat kedvenc unokájára: megismerteti a whiskyvel és az életmŰvet oly színessé tevõ dublini linkek világával.

    A kisfiú nyolcévesen belép az IRA ifjúsági tagozatába. Eszmei nevelését tõlük, elemi oktatását az apácáknál, majd a Keresztény Testvéreknél kapja. Kamaszkorára kitanulja apja mesterségét. De életcélja nem a tisztes gazdagodás, hanem az ír hazafias hõstett.

    Anyja még le tudja beszélni, hogy a Nemzetközi Brigádok - és az IRA - katonájaként harcoljon Franco ellen (A püspöki kar természetesen Francót támogatta), de 1939-ben magányos IRA-harcosként átmegy Liverpoolba, robbantani. Természetesen lebukik, egy év Borstalra ítélik. Mivel addigra már több verset írt, egy meg is jelent az Irish Press-ben, örömest él a javítóintézeti oktatás felkínált lehetõségével.

    Nem sokkal szabadulása után, 1942-ben egy IRA-temetésen véresre veri a szabadállam egyik nyomozóját, gyilkossági kísérletért 14 évet kap, ebbõl ötöt le is tölt, elõbb a Mountjoyban, majd egy vidéki börtönben. Tizenkilenc éves, amikor bekerül, huszonhárom, amikor amnesztiával szabadul. A börtönben felnõttként viselkedik: módszeresen képezi magát, folyékonyan megtanul írül, rengeteget olvas, szenvedélyesen érdekli az írói mesterség.

    Ír egy színdarabot (A házinéni), melynek elõadását rabtársai megtagadják, mert istenkáromlónak és trágárnak ítélik. A szöveg elveszett, késõbb elõkerült töredéke dublini ízŰ, jó dialóguskészségrõl tanúskodik.

    Szabadulása után szobafestõként dolgozik, de már írónak készül. Afféle gerilla-irodalmár: a hivatalos, konzervatív "realizmust" diktáló "pásztori idillbõl", az Abbey-támogatta "paraszti minõségbõl" nem kér, hisz az egész De Valera-féle Írországot képtelen elfogadni. Synge-et, O?Casey-t tekinti példaképének. Mint egy barátjának írja: "A mai Dublinban a kultúra leginkább agri-kultúra. Ezek többnyire a sovány lápföldjeikrõl írnak, meg arról, hogy már alig lehet tisztességes legényfogót1 kapni. Én viszont városi patkány vagyok. Joyce halott, O?Casey Devonban él. Aki itt és most irodalmat ír, az annyira kíváncsi rám, mint egy finn eposz-költõre vagy egy lappföldi regényíróra."

    Azután mégsem bizonyul meddõnek az eltökélt munka. Két novellája megjelenik; 1951-ben az Abbey bátorítólag, javításra visszaküldi a Reggeli üvöltés I. felvonását; 1952-ben az Ír Rádió bemutatja két (harmatos) hangbohózatát; 1953-ban az Irish Times 30 folytatásban közli egy kisregényét.

    1954-ben az Irish Press munkatársa lesz, és már irodalmárként keresi a kenyerét. Ez az áttörés éve: a Reggeli üvöltést Alan Simpson társulata bemutatja az 55 férõhelyes Pike (?pika?) stúdiószínházban, és ha a vállalkozás nem is jövedelmezõ, a kritikai siker nem marad el. A harmincegy éves szerzõre fölfigyel a szakma.

    Behan 1955-ben megnõsül. Beatrice Salkeld jó felesége, hŰ társa lesz, de a whiskyvel nem bír: az író, aki most érkezett el az anni mirabiles kegyelmi pálya-szakaszába, ír mértékkel mérve is nagyon iszik.

    1956-ban Joan Littlewood londoni külvárosi mŰhelyszínháza, a Theatre Royal bemutatja a Reggeli üvöltést. A kirobbanó sikerhez talán Behan alkoholmámoros tévé-nyilatkozata is hozzájárul; akárhogy is, az elõadást átveszi, és félévig mŰsoron tartja a szigorúan kereskedelmi érdekeltségŰ West End egyik színháza. (Még azon évben az Abbey is bemutatja, és három hétig játssza a darabot.)

    Ekkor írja róla a jeles angol kritikus, Kenneth Tynan a sokszor idézett aforizmát: "Írországnak szent kötelessége, hogy idõrõl idõre átküldjön ide egy-egy drámaírót, s így megmentse az angol színházat az alaktalan unalomtól." 

A csodálatos évek folytatódnak. 1957-ben a BBC fölkérésére megszületik

A Nagy Ház címŰ hangjáték, továbbá egy ír nyelvŰ dráma-pályázatra az

An Giall, (A túsz), melyet amatõrök hamarosan elõ is adnak Dublinban.

    1958-ban Joan Littlewood mŰhelyszínháza bemutatja A túsz angol nyelvŰ változatát; és megjelenik a nagy önéletrajzi regény, a Javítóintézeti növendék. (Az Ír Köztársaságban azonnal betiltják.)

    1959-ben véget ér a de Valera korszak - és véget ér Brendan Behan kegyelmi pálya-szakasza. (Ekkor vádolja meg egy írótársa, hogy "mások írták meg a darabjait helyette.")

    A túsz zajos sikert arat francia, amerikai, német színházakban, de az írói erõ már csak néhány kisebb átdolgozásra, és a Richard mŰlába címŰ darab töredékes, szétesõ vázlataira futja. Azután az alkoholizmus mellé társuló cukorbaj lezárja a pályát.

    Élete végén írta: "Tisztelem mindenekelõtt az emberi lények iránti kedvességet; s az állatok irántit is. A törvényt nem tisztelem."

    Utókora az 1964-es óriási temetéssel kezdõdött, melyen az IRA is ott díszelgett.

    1966-ban bemutatták a Javítóintézeti növendék színpadi változatát, mely nemzetközi sikert aratott. 1970-ben megjelent és közbotrányt keltett Ulick O?Connor életrajza, mely megírja, hogy Behan homoszexuális (is) volt. 1971-ben bemutatták a Richard mŰlába szerkesztett-kiegészített változatát. 1990-91-ben Dublinban legendás sikerrel ment az An Giall-részekkel kiegészített A túsz.

    Christopher Murray majd? harminc évvel Behan halála után mérleget von. A túsz - biztos siker; a Reggeli üvöltés - antológia-darab, bár alig játsszák; a Javítóintézeti növendék dramatizálásként sikeres, de alig olvassák. S hogy milyen kép él az íróról az irodalmi és azon túli közvéleményben? Õ a drága dublini haver, akivel jókat lehetett röhögni, dalolni, nagyokat piálni, kocsma-sztorizni, malac vicceket mesélni. És akit az angolok meghamisítottak. Az ír utókor annyira magához aljasította, hogy "ma Brendan Behan az ír irodalom Marilyn Monroe-ja."

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 11   »   Néhány csodálatos év
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911