Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 10   //    «    3    » 
TÉNYFÉKEZŐ
Dalos Margit
Donhuános
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



"Mind kevés a bŰneidhez képest"

(Démonok kara a Don Giovanniból)

 

(részlet)

Az új fõnökre azt mondták, hogy nagy donhuán. Egészen pontosan nem tudták a tanulólányok, hogy ez mit jelent, de az idõsebbek bármikor körülírták volna. Érezték a jelentést. Olyasmiket mondtak volna, hogy nagy kani, folyton csak azon jár az esze, meg hogy olyan, mint a görgõ macska. Valahonnan vidékrõl helyezték át a fõnököt, még pontos dolgokat nem lehetett tudni róla, de mert rögtön fõnökké tették, a bennfentesség és a nagyrahivatottság légköre lengte körül: az ilyen megfejthetetlen és nem egészen követhetõ életutak olykor még függetlenített párttitkárságba is torkollhatnak.

    Nagyon kedves volt a nõkkel, s ideig-óráig a nõk sem bánták a kedvességet, a régi fõnöktõl tartani kellett, néha félni is. Nagy volt a bolt és nagyon forgalmas, a hentesáru részlegen nem láthatták, hogy mi történik a zöldségeseknél, a húsosztályon nem tudták, hogy mi van a tejtermékeknél, egyedül a tanulólányoknak volt mindenrõl áttekintésük, mert õk idõnként szabadon pendlizhettek, átfogóan ismerkedtek a szerteágazó szakmával. Analízis és szintézis, mondta a tanár úr mindig az iskolában, s a tanulólányok ehhez tartották magukat a boltban is.

    Az Ilonka nevŰ tanulólány a sajtokat rendszerezte, amikor a szép, nagy kontyú Molnárné egyik kezébõl kicsúszott egy joghurtos rekesz egyik füle, s a vastag üvegŰ joghurtok gurultak a kövön szanaszét, némelyikrõl lejött a kerek kartontetõ, és megalvadt kupacokban buggyant elõ a joghurt. Molnárné sírva fakadt, és azt rebegte, hogy jaj, fõnök kartárs. Ilonka gyorsan szedegetni kezdte a szétgurult üvegeket, amelyikre lehetett, még a kartonfedõt is visszarakta, kitanulta már, hogy a boltnak károsodnia nem szabad, s ezért mindent meg lehet és meg is kell tenni - ha a vevõ nem látja.

    Csak fél szemmel látta, hogy a fõnök a szép Molnárnét az irodája felé terelgeti; Ilonka felmosó rongyért és vödörért indult volna, de a kanyar eltérítette, másfele vette az útját, s azon kapta magát, hogy a kulcslyukon át kémlel, és megdermedve látja, hogy a fõnök a Molnárnét meg fogja verni. Mi fog itt kiderülni; a régi világban is csak az inasokat verték, a gonosz mesterek, de azok is inkább csak a fiúkat, a tankönyv korabeli rajzán egy csizmadia csepüli szíjjal a lógó fejŰ inast. A fõnök már csatolja ki a szíját, az asztalra támasztja a nagykontyú Molnárnét, jaj, kinek kéne szólni, kinek mondhatná be, hogy mire készül a fõnök, ilyesmit a mai világban még a rendõrség sem hagyna.

    Rózsinak kell szólni, õ már harmadikos, és mindenben jól kiismeri magát. Rózsi a zöldségnél az almaválogatást mímeli, Ilonka izgatottan segít neki, és mondja, amit a kulcslyukon át látott.

    A fõnök kartárs nem verekedik. Az a világ már elmúlt, mondja nevetve Rózsi, és azt kérdezi: Te nem tudtad, hogy ez egy donhuán? És az almás láda fölé hajolva, egy almát ide-oda gurgatva elsuttogja, hogy a múlt héten õt hívta meg a pagonyi büfébe, elõtte héten meg az Ildit, de õ, a Rózsi már tudta az Ilditõl, hogy boltzárás után a pagony kihalt, és a büféig sehol egy lélek, és szólt az iskolában a fiúknak, a kõfaragóknak és a kõmŰveseknek, hogy jöjjenek õk is a pagonyba, mászkáljanak mindenfelé, hogy ne legyen egyedül a donhuánnal, és a fiúk jöttek is, és ott kerekeztek minden úton, meg ott ültek minden padon, és még a tónál is pecáztak, pedig abban hal sohasem volt, csak béka.

    Rózsit meg Ilonkát már rázza a nevetés, késõn veszik csak észre, hogy a szép Molnárné égõ arccal õket nézi, míg tisztítja a joghurtos követ.

    És Ildi? Egyedül volt a pagonyban a csendesdonnal? És mi történt?, kérdezi még Ilonka az izgalomtól elfulladva, és Rózsi beavatottan azt mondja: Na, gondolhatod. Minden. Züzümüzü. És imbilimbi. Ha Ildi el nem futott volna. De tudod, milyen jól fut. Látod, hogy azóta a donhuán minden reggel megcsípi az arcát, és azt mondja: na, kis mufurc.

    A következõ héten a fõnök kartárs megdicsérte Ilonkát, hogy nagyon szépen elrendezte a sajtos polcokat, és jutalomból meghívja egy nagy fagylaltra a Pagony Büfébe. Ez kedden történt, és Ilonka azt mondta, hogy csak csütörtökön ér rá, elõbb nem. Szerdán iskolanap van, gondolta lázasan, ott vannak a kõmŰvesek és a kõfaragók is, hátha neki is eljönnek, ha szépen kéri õket. Aztán már bánta a csütörtöki elígérkezést, valamit ki kellett volna találnia, mert mi lesz, ha a fiúk mégsem jönnek, õ nem tud velük olyan jól haverkodni, mint a Rózsi. Õ egy kicsit a fiúktól is fél, a fõnök kartárstól is fél, meg a donhuántól is, aki ugyanaz, mint a fõnök kartárs, csak más megvilágításban.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 10   »   Donhuános
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911