Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 10   //    «    17    » 
Horgas Judit
Elkerülhetetlen, hogy változtassunk - beszélgetés Suhai Pállal
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

    - Milyen jelenségeket tapasztalt?

    - Már akkor érzékelhetõ volt a mára világossá vált tény, hogy a magyar iskolarendszer szelektív módon mŰködik. 1983-ban tanulmányt is írtam az oktatás szükséges reformjáról. Javaslatom arra irányult, hogy az általános képzés elõzze meg a szakmait, csak az elõbbi befejezése után kezdõdhessen a szakmai oktatás. Így a pályaválasztás késõbbi idõpontra tolódhatott volna, amikorra már nyilvánvalóvá válnak a tanuló hajlamai-képességei. A rendszerváltással a politika nagy lehetõséget szalasztott el: bár sok jó gondolat merült fel, érzésem szerint ezek gyakran a rosszakkal karöltve jártak, és így is valósultak meg. Az iskolaalapítás és iskolaválasztás szabadságának deklarálása például igen fontos lépés volt: az iskolák átalakulhattak, a nyolc plusz négy osztályos rendszer mellett kialakulhatott a hat plusz hatos és a négy plusz nyolcas iskolák rendszere. A liberális elveken alapuló lépések kívánatosak voltak, csak közben nem kellett volna megijedni. Ha a folyamat spontán kiforrja magát, a három iskolatípus közül valamelyik uralkodóvá lesz. A politikai vezetés azonban mintha megijedt volna a saját árnyékától: a legheterogénebb szakaszában betonozta be a folyamatot. Így állt elõ az a képtelenség, hogy ma egy közoktatáson belül három iskolatípus mŰködik párhuzamosan, ami maga a szelektivitás, sõt, a kontraszelekció. A szerkezetváltó gimnáziumok megjelenésével a pályaválasztási kényszer már az alapiskola negyedik évfolyama után fellép, a különbözõ iskolatípusok pedig más és más társadalmi hátterŰ tanulókat vonzanak: az elitek bizonyos csoportjai így, e heterogén közoktatási struktúrával s a korai szelekcióval is igyekeznek tovább örökíteni szerencsejavaikat. Nálunk tehát nem annyira a tanulók tehetségén múlik, hogy ki melyik iskolába kerül, mi lesz belõle, sokkal inkább a szülõk társadalmi hátterén. Vadonatúj iskolarendszerünk liberális kezdeményezések nyomán jött létre, de máris oda jutottunk, hogy antidemokratikusan mŰködik.

    A monitorvizsgálatok és a PISA-felmérés szerint a magyar diákok logikai és szövegértési feladatokban nagyon gyengék. Ha tágabb körben vizsgálódunk, azt látjuk, hogy a komprehenzív, átfogó iskolarendszerŰ országokban, ahol nem ennyire megosztott a középfokú oktatás, lényegesen fejlettebb a diákok logikai és szövegértési készsége: Kanada, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Ausztrália, Japán sorolható ide. A miénkhez hasonló, szelektív struktúrákban, például Olaszországban, Lengyelországban, és még Németországban is rosszak ezek az eredmények - tehát nem feltétlenül a társadalmi-gazdasági fejlettséggel függ össze a mutató.

    - A különféle szakmai tanulmányok eredményeit látva mivel magyarázza az új, kétszintŰ érettségi bevezetését, hiszen nyilvánvalóan az is a szelektivitást erõsíti?

    - A kétszintŰ érettségi bevezetését a felsõfokú felvételik kiváltásának szándékával szokás magyarázni. Szerintem inkább közoktatási rendszerünk kétszintŰségének logikus következményérõl, ennek indirekt beismerésérõl van szó, arról, hogy a tömegiskolák "tömegtanulói" nem képesek az igazi megmérettetésre. Ha visszatekintek az elmúlt másfél évtizedre, szomorú képet látok. Egy ideig azt hittem, a politika dilettantizmusáról van szó: akik frissen kerültek pozícióba, talán nem értenek kellõen a kérdéshez. De mivel a társadalom más területein is hasonló folyamatok mutatkoznak, vagyis a rendszerváltás után erõs középosztály kialakulása helyett elitre és tömegre szakadt az ország, úgy vélem, következetlenség lenne, ha éppen és csak az iskolarendszertõl várnám a demokrácia megvalósulását.

    Persze akármilyen az iskolarendszer, a pedagógusnak az a feladata, hogy tanítson. Arra azonban nincs szakosítva, hogy tanterveket találjon ki - bár erre is történt kísérlet. A kilencvenes évek közepén, amikor a Nemzeti Alaptanterv (NAT) is bevezetésre került, az iskoláknak a tanszabadság értelmében kellett helyi tanterveiket elkészíteniük. Ez gondolatnak szép, de a gyakorlatban nehezen mŰködött. A tanároktól nem várható el, hogy - akár helyi - tantervet alkossanak. A tantervkészítés külön szakma, nem követelhetõ meg, hogy egy tanár ehhez is értsen. Ráadásul, emlékezetem szerint, kecskére bízták a káposztát: a szakközépiskolákban pl. a szakmai munkaközösségek pusztán nagyobb létszámuk következtében akár a közismereti tárgyak helyi tantervét is meghatározhatták (a formális demokrácia nagyobb dicsõségére). A következõ kormányzat ezzel szemben központosítani akart, megalkotta a kerettantervet, és ezzel megfosztotta az iskolákat a helyi alternatíváktól. Az újabb kormányváltást követõen a visszatérõ oktatási miniszter, úgy látszik, tanult az elõzményekbõl, és arra a következtetésre jutott, hogy a NAT és a helyi tantervek közé egy közbülsõ szintet kell iktatni: ez az alternatív, központi-szakmai segítséggel kidolgozott, de az iskolák részérõl választható kerettantervek rendszere. Személy szerint helyeslem, hogy az iskola saját igényei alapján választhasson alternatívát magának, és azt a felismerést is, hogy ehhez megbízható szakmai háttérre és intézményre van szükség. Éppen most jön létre egy Program- és Tantervfejlesztési Központ, hogy irányítsa az alternatív kerettantervek szakmai kidolgozását. Az új felfogás szerint nem annyira a tananyagot, mint a követelményszinteket kell meghatározni. A kerettantervek mellett taneszközegyüttesek, továbbképzési tervek, egész programcsomagok kidolgozása is e munka része lenne.

    De ha egy intézmény létrejön, fennáll a veszélye, hogy eredeti funkciójával szembekerül. Azt remélem, ez most kivétel lesz, és nem a cenzúra újabb fészke. A tankönyvkiadás rendszere például eddig úgy mŰködött, hogy a tankönyvíró megírta a könyvet, elfogadtatta egy kiadóval, az benyújtotta az Oktatási Minisztériumnak elbírálásra, és ha minden jól ment, a könyv megkapta az engedélyt. Az új intézményrendszerben ez kevés lesz, a tankönyvnek be kell kerülnie egy programcsomagba. Ez a feltétel némely tankönyv vagy tankönyvcsalád esetében nem is lenne baj, félõ azonban, hogy a bürokrácia mŰködésének véletlenei miatt arra érdemesek is kihullhatnak a rostán. Az mindenesetre jó, hogy van minek kihullania: például magyar nyelv és irodalomból jelenleg, ha szerkezetében, a szükséges alternatívák tekintetében még nem is megfelelõ, a könyvek mennyiségében már bõséges a kínálat. 

    - Ha ennyi tankönyv van a piacon, miért írt még egyet?

    - Az iskolákban még mindig a frontális oktatás a legelterjedtebb, a csoportmunka és az egyénre szabott foglalkoztatás nagyon ritka, a többi tanítási forma aránya pedig elenyészõ. Saját tapasztalatom is azt mutatja, hogy ma már nem elég, ha a pedagógus - bármilyen okos és szép - kiáll a katedrára, és elõad, mert a tanuló aktivitását nem helyettesítheti a tanáré. Az eredményesség érdekében a tanulót aktivizáló módszereket kell keresni. Persze kevés, ha felszólítjuk a tanárt ilyen módszerek alkalmazására, segítséget is kell nyújtanunk neki. Ezért fogtam bele egy tevékenységközpontú tananyag összeállításába, amely a tanulók képességfejlesztését célozza. Ma már számos alternatív tankönyvcsalád létezik - egyes elképzelések magát az irodalomtörténet-tanítást kérdõjelezik meg. Én ezt a nézetet csak megszorításokkal osztom. Nem magával az irodalomtörténettel, hanem annak szerzõközpontú tárgyalásával s a prelegáló óravezetéssel van a baj. A hangsúlyokat (különbözõ tananyag-elrendezési logikákat megengedve) a dialógusra: a mŰvek, illetve a mŰvek és befogadók egymással folytatott párbeszédére érdemes csak helyezni. Ha a dialógus-elvvel közelítek az irodalomhoz, és feladatgyŰjtemény segítségével intenzívebbé teszem a tanár és a diák együttmŰködését is, még az adott közoktatási struktúra keretében is valamivel jobb eredményt érhetek el.

    - A tankönyvcsalád szokatlanul magas színvonalú - ismeretanyaga, gondolatai, szókincse is. Vajon szakmailag és intellektuálisan nem haladja meg az átlag tanár képességeit? És remélhetjük-e, hogy a középiskolások képesek befogadni?

    - Sajnos, jogosnak érzem a kérdést. A mai gyerekek nem könyvön szocializálódnak, nehezen értik a könyvek nyelvét. A pedagógusszakma többsége pedig nincs felkészülve erre a váltásra. Ugyanakkor, mint a tankönyv bevezetõjében is írom, sarokba vagyunk szorítva: elkerülhetetlen, hogy változtassunk a bevett módszereken. Olyannyira tudatában vagyok és voltam a problémának, hogy ezt a tankönyv összeállításakor is figyelembe vettem: a minõség követelményébõl hitem szerint nem engedtem, a terjedelmet viszont (a szerzõk számának radikális csökkentésével) igyekeztem minimálisra szorítani, így mindössze 150 oldal terjedelemben tárgyalom az adott korszakot - azt hiszem, ilyen karcsúsággal kevés mai irodalomtankönyv büszkélkedhet. (A mŰvelõdéstörténeti kontextust az album érzékelteti - külön kötetbe foglalása a szemléltetésen túl a tanulás-tanítás egyéni útvonalainak megtervezhetõségét szolgálja.) A tankönyv mellékleteiben módszerem elméleti alapvetését írtam meg, ez elsõsorban a pedagógusoknak szól - amennyiben anyagom bekerül egy programcsomagba, reményeim szerint kellõ segítséget nyújt majd azoknak, akik az enyémhez hasonló felismerésekhez jutottak.

    - Ezek a tankönyvek a 9. évfolyamos diákoknak íródtak. Készül már a 10. évfolyam számára is hasonló könyvekkel?

    - A három kötettel tíz év alatt készültem el, tehát ha így haladok, a maradék három évfolyam számára még harminc évet kell számolnom. Hatvan felé közeledve ennyit nem remélhetek, azt azonban igen, hogy sikerült olyan karakteres koncepciót kialakítanom, amelynek alapján, velem vagy nélkülem, folytatható a megkezdett munka.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 10   »   Elkerülhetetlen, hogy változtassunk - beszélgetés Suhai Pállal
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911