Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 8   //    «    4    » 
Zsille Gábor
A varsói felkelés - krakkói szemmel
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Motívumok, villanások

 

 

Ez a kis híján esztendõ alatt kihordott írás Krakkóban, 2003 augusztusának legvégén fogant, aznap este, amikor megérkezett hozzám a Liget szeptemberi száma. A postaládából kivéve éppen csak hónom alá vágtam, azzal a piactér egyik dzsesszpincéjébe siettem. A remek koncert szünetében elõvettem a küldeményt, és találomra felütöttem. A hatvanharmadik oldalon nyílt ki, Horgas Béla Mesék az erkölcsi létminimumról című írásánál. Ebben hosszan idéz egy, a Bartók Rádióban elhangzott műsort, amely a Hannah Arendt Egyesület kevéssel korábban Budapesten rendezett programjából készült. Tekintetem e sorokra esett: Az a kérdés, hogy mit és hogyan tanítsunk a következõ nemzedékeknek a be nem avatkozó többségrõl, az ellenállásról, az ellenállás lehetõségérõl és szükségességérõl

a diktatúrákban. Sokan mondják, hogy a többség passzivitása tette lehetõvé a huszadik századi diktatúrák tombolását; ha ezt elfogadjuk, akkor a be nem avatkozás erkölcsi vétek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden diktatúrában csak egy kisebbség vett részt az ellenállásban, és sokan még arra sem voltak hajlandóak, hogy a kollaborációval járó apró elõnyökrõl lemondjanak, nemhogy az életüket kockáztassák. Magyarországon, mint Németország keleti részében is, két diktatúra emlékével-terhével kell megbirkóznunk...1

    Éppen e szavaknál megzavartak: egy mellettem ülõ, egyetemista külsejű fiú valami praktikus dologról érdeklõdött a koncerttel kapcsolatban. Lengyelül beszélt, de erõs akcentussal; kérdésemre elmondta, hogy Németországból érkezett, méghozzá a volt kelet-német területrõl. Egy társadalmi szervezet önkénteseként két évet tölt Lengyelországban, és Németország népszerűsítéséért, a két nép barátságának fejlesztéséért tevékenykedik. Bizony-bizony, vetettem közbe (kínosan ügyelve, hogy kellõen diplomatikusan fogalmazzak), a lengyel-német kapcsolatokat történelmi okokból néhány... hm... sötét fejezet terheli... Meglepõen felelt, egyszersmind érzékeltetve a mai egyetemisták viszonyulását a születésüket évtizedekkel megelõzõ eseményekhez: Úgy van, gyerekkoromból tudom, hogy a kommunizmus nagyon sok kárt okozott. Így hát nem csupán egy, de két diktatúra magyarországi, illetve kelet-német emlékérõl-terhérõl beszélgettünk a hatvan esztendõvel korábban (1940. szeptember elsejétõl) még Adolf Hitler Platz-nak nevezett Rynek Gl/ówny egyik reneszánsz palotájában. Másképpen fogalmazva: a lengyelek legnagyobb nemzeti költõje, Adam Mickiewicz a náci megszállás idején ledöntött s azóta helyreállított szobrának bűvkörében.

    A koncert következõ szünetében visszatértem Horgas Béla írásához, és az alábbi mondatokra bukkantam: A Fehér Rózsa ellenállási csoport egyetemista tagjai 1942-ben, Münchenben a nemzetiszocialista rendszerrel szembeni ellenállásra szólították fel az embereket. Röplapjaikon többek között ez olvasható: ?Fejlett kultúrájú néphez semmi sem méltatlanabb, mint hogy ellenállás nélkül eltűri a felelõtlen, sötét hajlamokkal terhelt kormányzást. Ezért most, ebben az utolsó órában, minden egyes embernek mint a keresztény és nyugati kultúra hordozójának felelõssége teljes tudatában küzdenie kell, úgy, ahogy tud. Dolgoznia kell az emberiség ostora, a fasizmus és az abszolút állam mindennemű hasonló rendszere ellen... Nemcsak jogotok, hanem kötelességetek is ezt a rendszert megdönteni.? A csoport tagjait kivégezték, csak néhányan élték túl.

    Ez már csakugyan az egybeesések hátborzongató netovábbja volt. Hiszen ötödik hete a varsói felkelés történetével foglalkoztam, minden augusztusi estémet egy errõl szóló könyv fordításának szentelve - a gyönyörű Körpark kávéházi teraszain üldögélve, a vidám nyári forgatag kellõs közepén is a megrendülés könnyeivel szememben. Akkor, a zsúfolt dzsesszklub sarkában szorongva határoztam el, hogy tanulmányfélét írok Varsó pusztulásáról.

 

A német hadsereg 1939. szeptember elsején lépte át hadüzenet nélkül a lengyel határt. A honvédõ könnyűlovasság kivont, a nemesi hagyomány szerint függõlegesen maga elé tartott karddal vágtatott a betolakodók elé, ám a német harckocsik, a Tigrisek egyszerűen lekaszabolták õket - több ezer katonát. A villámháború során a nácik öt nap alatt érték el Krakkó peremét, ahol az úgynevezett Krakkói Hadsereg próbálta feltartóztatni õket. Szeptember hatodikán már horogkeresztes zászlók lengtek a Wawel bástyáin. Két héten belül egész Lengyelország a nemzetiszocialista Németország és a kommunista Szovjet-Oroszország uralma alá került. Nyugati területeinek döntõ részét a Harmadik Birodalomhoz csatolták, a keleti területek pedig a szovjetek prédái lettek. Október kilencedikére a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg elfoglalta állásait az augusztusban megkötött Molotov-Ribbentrop paktum által kijelölt zónákban.

    Dél-Lengyelországot és a középsõ területek egy részét a németek nem csatolták közvetlenül a Harmadik Birodalomhoz. Helyette létrehozták az egyfajta gyarmatként kezelt Lengyel Fõkormányzóságot, székhelyévé pedig az elvitathatatlanul "õsi német várost", Krakkót jelölték ki. A helytartó dr. Hans Frank lett, aki a Wawel királyi lakosztályába költözött. Hitler útmutatásának megfelelõen az alacsonyabb rendűeknek minõsített lengyeleket csakis rabszolgaszerepre szánta, és hozzáfogott a krakkói értelmiség likvidálásához. November hatodikán egy csapdaként szervezett "tájékoztató gyűlésrõl" közel kétszáz egyetemi oktatót hurcoltatott el az SS fegyvereseivel. A Heinrich Himmler birodalmi komisszár által meghatározott elv szerint a lengyel iskolarendszer kizárólag négyosztályos népiskolákból állhatott, ahol a lengyel gyerekek megtanulhattak ötszázig számolni és a nevüket leírni. Olvasni tudniuk azonban felesleges volt és tilos. Frank helytartó ennek szellemében az összes katolikus iskolát bezáratta, a vallásgyakorlásra pedig a legszigorúbb kereteket kényszerítette. A lengyel nyelv templomi használata büntetendõ volt, még a gyónásnál is. A lengyel férfiaknak huszonnyolc, a lengyel nõknek huszonöt éves koruk alatt tilos volt házasodniuk. Szintén Frank volt az, aki a közeli Plaszówban koncentrációs tábort alakíttatott ki, ahol összesen százötvenezer lengyel keresztény és zsidó pusztult el. 1940-ben, egy sajtókonferencián kijelentette: Ha plakátokon akarnám kihirdetni minden hetedik lengyel agyonlövetését, nem sajnálnám az erdõket, amiket azért vágnánk ki, hogy papírt készítsünk belõlük azokhoz a plakátokhoz.

    Krakkóban a német megszállás idején hetvenezer keresztény lakost öltek meg, ez az akkori lakosság egynegyedét jelentette. A Kázmérvárosban (Krakkó Kazimierz negyedében) zárt tömbben élõ hatvanezer zsidó polgárból kétezret sikerült keresztény családoknál elrejtve megmenekíteni, a többiek elpusztultak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 8   »   A varsói felkelés - krakkói szemmel
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911