Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 8   //    «    12    » 
Szvetelszky Zsuzsanna
A bevétel erősíti a szabályt
tanulmány (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"... aki véges rendszerben végtelen növekedést képzel el, az

vagy õrült, vagy közgazdász."   (Kenneth Boulding)

 

 

Félúton vagyunk. Pontosabban a Természet és gazdaság című kötet nyitó tanulmányának elsõ mondata szerint "Félúton vagyunk jelenleg abban a hoszszú folyamatban, amelynek során megváltozik az embernek önmagáról és környezetérõl alkotott elképzelése." A közös jövõ iránti felelõsség tudatára vonatkozik ez a kijelentés, mert úgy tűnik, nõttön-nõ azoknak a száma, akik mégiscsak készek törõdni a majdani világgal - tudják ugyan, hogy õk maguk sohasem fogják látni, azért a dédunokáikat sem rövidítik meg. Nem akarnak hinni Heidegger planetáris univerzalitásában - "ez a technikai univerzum olyan önfelépítõ és önfenntartó logikát fejleszt ki, amely már nem az ember alkotása, hanem tõle függetlenné vált valami" -, bíznak azonban az együttműködés és a konszenzus világmegtartó erejében.

    Az ökológiai közgazdaságtan - sokak szerint postnormal science - több mint alternatíva: konstruktív, a problémákra koncentrál, figyelembe véve a természettudományok és a társadalomtudományok felismeréseit. Beláttatja, hogy a gazdaság nem mindenható entitás, csupán a földi ökoszisztémák összességének egy alrendszere.

    A Pataki György és Takács-Sánta András szerkesztette Természet és gazdaság vaskos olvasókönyv. Az ember elengedheti magát, és a tartalomjegyzék átböngészése után kezdheti akár a negyedik tanulmánnyal, amely a társadalmi sokféleség tiszteletérõl szól, folytathatja a huszadikkal, amely az üzleti tevékenység homályba burkolását elemzi, és visszaugorhat a könyv elejére, az eljövendõ "Föld-űrhajó" gazdaságtanára. Az írások jó része használható és alkalmazható választ ad a jólét definitív kérdéseire.

    A jó szöveggyűjtemények kiolvashatatlanok: elõször darabszám veszi és élvezi az ember a bennük foglalt műveket, aztán amikor keresztbe-kasul olvasta, kezdi elölrõl, és egyvégtében halad. A második olvasatnál szilárdulnak meg a pillér-tanulmányok - már rá is látunk arra, amire elõször csak rácsodálkoztunk: az új ismeretelméleti keretre.

    Errõl, és az általános ökológiai gazdaságtani megközelítésrõl az elsõ négy tanulmányban olvashatunk. A Föld-űrhajóról például, ami a jövõbeli zárt gazdaságot példázza (az erõforrások és a kibocsátott szennyezés korlátos lehetõségeit). Boulding világos és érthetõ tanulmányát nemcsak közgazdászoknak kellene olvasniuk, hanem azoknak is, akik a centrális hiedelemformálást vezénylik. Hogy elgondolkodjanak: "vajon az emberi jólétet vagy jól-létet állománynak (stock) vagy áramlásnak (flow) kell-e tekintenünk..." Boulding példájával: vajon az evés vagy a jóltápláltság számít jónak? Elvégre azért eszünk, hogy megóvjuk testünk homeosztázisát, vagyis hogy jóllakottak maradjunk. Ez a logika a fogyasztást egyáltalán nem tartja kívánatosnak, hiszen minél kevesebb fogyasztással tudjuk fenntartani az adott állapotot, annál jobban járunk. Eszerint - teszi fel a szerzõ a kérdést - talán bizony boldogabbak lennénk egy soha el nem rongyolódó ruhával, egy lelakhatatlan hajlékkal, vagy ha úgy tudnánk megõrizni fizikai kondícióinkat, hogy nem kell enni? Egyet se hümmöghet az ember kétkedõn, Boulding már tálalja a fekete levest: "Valóban beleegyeznénk például egy olyan műtétbe, amely képessé tenne bennünket arra, hogy alvás közben intravénás táplálással tartsuk karban testünk szöveteit?" Felveti a kérdést, hogy az átalakító teljesítmény, a cselekvés, a termelés és a fogyasztás mennyiben tekinthetõ önmagában értéknek. Az ember kalandvágya eredendõ hajlam: nem akarunk állandó állapotot fenntartani, változásra vágyunk - még azok is, akik egy hajdanvolt, sosem ismert, meg nem élt aranykort sírnak vissza. Ám a változatosság iránti igény költséges, néha túlságosan nagy árat kell fizetni - közvetve vagy közvetlenül -, hogy elviselhetõ és elfogadható legyen.

    Ez az írás fejti ki az etikai elvet, mely az ökológiai közgazdaságtan egyik legfontosabb kiindulópontja: identitásunkat nemcsak a térben, és az idõben sem csak visszafelé, hanem elõre, jövõbeli társainkhoz is kötnünk kell. Azokhoz, akik ma még nem kapnak szavazatot a sorsukat érintõ kérdésekben. Nincs más választás: ezt kell tennünk, mert jólétünk - Boulding szerint - csak azon múlik, mennyire tudunk másokkal azonosulni.

    Richard B. Norgaard a koevolúciós nézet álláspontját ismerteti: eszerint jólétünket a társadalmi és az ökológiai rendszerek közti kapcsolat természete határozza meg, a szélsõséges individualizmus vagy a hamis kommunikáció egyaránt pusztuláshoz vezet. Sabine U. O`Hara pedig a sokféleség - a legértékesebb, ugyanakkor a legkevésbé megbecsült erõforrásunk - mellett érvel, és másokkal együtt rámutat az egyre homogénebb világgazdaság sebezhetõségére.

    A második rész a természeti erõforrásokkal való gazdálkodást, és az eddig levont tanulságokat elemzi. Ludwig, Hilborn és Walters tanulmánya is a jólét felõl kanyarodik a történeti tapasztalatok felé. Hármójuk szerint a politikai és a társadalmi hatalmat a jólét vagy annak reménye hozza létre, és ez a hatalom mértéktelenül kiaknázza a természeti erõforrásokat - a jólét vagy annak reménye nevében. Amíg a természet ennyire változatos, addig éppen a sokszínűség takarja el a túlzásba vitt használat következményeit. De ezeket csak akkor érzékeljük, amikor már súlyosak és gyakran visszafordíthatatlanok. (Vagy mindig azok? Sohasem tudjuk meg, milyen lett vagy maradt volna, ha nem avatkozunk be.) Pedig Mother Nature a legnagyobb hatalom - finom rezdülései például odavezettek, hogy tanulmányok születnek az ökológiai közgazdaságtanról. Ám a teremtés koronája hosszú távon vak, legalábbis nehezen látja be - elsõsorban a korlátos egyéni érzékelés akadályozza -, hogy sokkal inkább a természeti erõforrások gazdálkodnak az emberrel, mintsem fordítva. És mert nem látja be, konszenzusra sincs remény. Példával bizonyítva: háromezer évvel ezelõtt a sumér gazdálkodók az öntözés következtében kialakuló sós talaj miatt kénytelenek voltak a nagy terméshozamú búzát felcserélni árpára, és 1899-ben Hilgard hiába intette a kaliforniai gazdálkodókat, hogy ha bevezetik a tervezett öntözéses rendszert, ugyanez lesz a helyzet, tanácsait senki nem fogadta meg. Ezért - vagyis az emberi rövidlátást és kapzsiságot a rendszer elemeként kezelve - már a konszenzus kialakulása elõtt cselekedni kell. A tudósok vélekedéseit ugyanúgy befolyásolja a politikai nyomás, mint a nyilvánosságot (nem beszélve a szakmai hiúság és a tudományos önérvényesítés hajtóerejérõl). Cselekedni kell, vagyis olyan döntéselméletekre támaszkodni, amelyek számolnak a bizonytalansággal.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 8   »   A bevétel erősíti a szabályt
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911