Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 7   //    «    9    » 
Tandori Dezső
Kosztolányi rímrétegei
tanulmány (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A rím - ha szótag, ha szó, ha testesebb - a sor végén, netán valami belsõ részletén, ALAKILAG végzõdik, ám tartalmában, érdemében, SZELLEMILEG sokkal elõbb kezdõdik. S nem csupán a nehézkesség kerülésére nem szorítom meg egy csöppet sem, így: "kezdõdhetik". Nem; ahogy az általam kedvelt példa, a bécsi Tichy fagylaltos hirdetése mondja: "Weil Eis nicht Eis ist", értsd, a fagylalt nem jég, vagy, mi több, a fagylalt nem csak úgy egyszerűen fagylalt. Hanem, épp ez az, nagyon is több. A rím nem egyszerűen csak rím.

    Lásd kis nyitányunkat, itt.

    És most nézzük ezt Kosztolányinál.

    Utolsó léhaságom, ezennel, dolgozatomban: végre nyomós okom van, hogy az irdatlan, sok kötetes, egyre megújuló Kosztolányi-cikkgyűjteményemet ne nézzem meg. Ne keressek szentenciát a rím dolgára; Kosztolányi messze felülmúlhat engem a szellemével, hanem amit én mondandó vagyok, az a rím szellemérõl szól, nem a magam szerényebbjérõl, s így abban bízom, valamelyest úttörõ vállalkozás.

    De akkor: ám fürkésszünk, cserkésszünk!

    A Kosztolányi-verséletműben.

    Kedvenceim egyike újabban egy kis útirajz (végzõdése) a Számadás kötetbõl. Stockholm a színhely s a kis vers címe; szinte alig van magyar vers így a svéd fõvárosról (határainkon belül, hogy így mondjam), s az máris remekmű:

 

Hallgatnak õk is, én is hallgatok,

de csöndjeink nem érnek össze végül,

mivelhogy én magyarul hallgatok,

s õk svédül.

 

    Nem is egy példája akad itt kis nyitótézisünknek. Mert a "svédül", e kétszótagos rím önmagában, bizarr hangalakjával is hordozza a rím hordozandóit. Megfelel a "végül"-nek, csattanót ad, a hangzását már dicsértem az imént, a hirtelen rövidre metszett sorral külön is érdekes.

    A "svédül" rímszó, túl azon, amit - íme! - hordoz, elõkészítõdik a sor elszánt - ilyenre tervezett stb. - kurtaságával. Azután: rímréteg az is, hogy ez a szócska hordozza a vers alkalmasinti lényegét. Persze, lényegi a korábbi sorokban a "sok nyájas-enyhe kék szem", a költõvel teázó helybelieké, az egész emlék-atmoszféra, hogy hát Kosztolányi is tudja, milyen a magyar, ergo a svéd vidék... Ismét stop!

    Ha a birsalmás, kredences légkör azonos is, az önkifejezés, a beszéd, de még a lélek néma beszédének mássága, itt "svédsége", nagy távolságot tár, hidal át, fed el, segít elviselni, tesz elviselhetetlenné, én nem is tudom. Rímréteg, amit a "svédül" így kifejez.

    Ellenben amit nem is gondolnánk: a "hallgatok"-nak, sõt, a két "hallgatok"-nak is több rímrétege van. Kényes a rímhelyzetbeli szóazonosság vállalása. Itt mi teszi a "hallgatok" rétegzettségét? Nincs elõtte érdekes stb. szó. Akkor? Az, hogy az elsõ "hallgatok" még csak önmagában jelöli a hallgatást. De a második: már a magyarul-hallgatás kifejezõje. Mintha lenne ilyen kifejezés (jaj, nincs!), "magyarul hallgatni". El is nevetem magam. Hanem ha nincs, miért van mégis? (Épp a - minden magyarságos megkísértettsége ellenére is - lényegében, érdemében csak általános és örök emberi Kosztolányinál?) Nos, azért van ez a többlet(kifejezõdés), mert a vers lényege, leleménye épp ez!

    S így a második "hallgatok" mintegy maga elé kapja a nagyon jellegzetes, kifejezés-elemnek számító (szintagmás, hogy így mondjam) "magyarul" szót. Ennyit, ennyi mindent, egy kis szösszenetrõl. Ami nem szösszenet, ez a "svédül"-dolog, de nem ám!

    Kötetemben a szemközti oldalon lelhetõ (mindegy, a Számadás verse) a Halottak. Ha az Éjjel az alvó mellett (szintén Számadás!) az egyének közti néma, tűnõdõ tragikumviszonyt fejezi ki, hát a Halottak, bocsánat, hogy így mondom, emberiség-méretekben szól.

    Nem minden sora hordoz rímet. Például az elsõ, a legmellbevágóbb ("Volt emberek."), az a kifejezés, melyrõl nem is hittük, hogy jól használható... igen, mint mikor egy sakk-világmester bebizonyítja egy megnyitás valahányadik lépésérõl, hogy a középjátékban nyerõ változathoz vezethet, olyan ez az elsõ sor. Itt a rímtelenség rétegét mutathatjuk ki. Hatalmas felütés (leütés). Rím-súlyú.

    A Halottak olyannyira nyílt kártyákkal játszik, hogy rímeinek rétegei fõleg várakozásunk beteljesülését szolgálják, illetve - érdekes, ugye? - ebbõl a várakozásunkból adódnak. Ezt nevezném kreatív befogadásnak, sõt, primer kreatív olvasásnak. Mert olvasatunktól függ a vers több értéke is.

    "Futók között titokzatos megállók. / A mély, sötét vizekbe néma, lassú / hálók." És a "vizekbe", ez most nem rímkérdés, lehet hajdani divat, az "-n" elhagyásának szabad(os)sága, de az is lehet, hogy bele a vizekbe, oda leengedendõ etc. hálók. A "Képek... szépek" - rím irtózatos lapossága a hátsóbb rímréteg miatt megy el: a sorolás itt ez az elem. A "Nem-élõk"... "henyélõk" esetében meg a költõnek már nyert ügye van. Nem szólva arról, hogy egy belsõ rímet is villant nekünk: "mindent felejtõ, mindent porba ejtõ". (Henyélõk.) Aztán hogy "kinek kezébõl a haraszt alatt / lassan kihullt a dús tapasztalat". A már-már nevetségesen keresett rím megbõgetõ természetességbe fordul. Szegény halottak! Szegény mi-magunk! Ezt érezzük.

A "dús" jelzõtõl fõként. S kivételesen nem tucatbűnügy vagy -híradóképsor halottját látjuk, a kis Lencsit, netán a Bartusch nénit Utrecht vagy Lipcse mellõl, ahogy biciklisták fedezik fel árva, meredt kezüket az avarból kilógni, nem. Eleve õrült merészség, mondhatni, arcátlanság a kép. (Drága Kosztolányi és az arcátlanság. Ó, poétafejedelem, bocsáss meg az inasnak!) Ellenben hát nem. Gyönyörűbb halál-képet képzelni sem tudok. Ilyen az elmúlás. A haraszt alatt (magamat fõleg poraim alakjában képzelem) eltemetett földi "nagyság" kezébõl kihull a dús tapasztalat. Megható, hogy mintha ez emez illetõknek a kezében lett volna. Senki onnét azt a dús tapasztalást kitépni nem merte volna. Csodálták inkább! Newton, Kleopatra (!), Shakespeare kezében mennyi dús tapasztalat van! Ah. S ez akkor lassan hull ki.

    Nekem meg könnyeim hullnak írógépembe. Nem nevettemben. Verébkém karmai közül lassan kihull karom érintésének dús tapasztalata. Tollazatáról leperegnek óvatos puszilgatásaim. A haraszt alatt - tapasztalat rím hátsóbb rétege mélyen szituált, nagyon örök-emberi. S a "kihullt" szó hangalakja (kontra "tapasztalat") további réteg. Aztán ahogy az jön, hogy "borul", majd "és Shakespeare elfelejtett angolul": a rímalakok (e rémalakok, bocsánat megint) mögöttes rétegei közé a végtelen szellemesség telitalálata, igen, hogy a drámaköltõ épp angolul felejtett el, épp õ, az jön; s hogy ilyet, ily evidenciát, külön említ is a kosztolányis szellem, vagyis maga Kosztolányi... megannyi réteg. És semmi puszilgatás! Jön rímbe a "csók", így:

 

Ábrándok õk, kiket valóra bűvöl

az áhitat, az ima és a csók.

Idézetek egy régi-régi műbõl,

kilobbant sejtcsomók.

 

    Ezt sokadszorra sem lehet megrendülés nélkül olvasni. S nem a "volt emberek" sorsán rendülünk meg, dehogy! A költõ művén, magunkon, hogy ekkora gyönyörűségben részünk lehet. Ellenben: a rímek réteges, jól megcsináltsága éri el a hatást. Az éji alvó versét nem idézem, ott is vannak olyan rímek, hogy "gõztülök" s "megõrülök", meg "szeretek" és "kelepet", de ahogy sorolom õket, velük dõl a hagyományos, formai rímtan, mert nyilvánvaló: a vers tárgya (az éji alvó életéért szorongó társ lélekfutamainak komolysága, a rettegés kicsit színpadias tragédiája, s legyen szó itt emberrõl, nálam mellette olykor egy-egy madárról, kutyáról) fogalmiságával belejátszik a formába.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 7   »   Kosztolányi rímrétegei
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911