Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 6   //    «    5    » 
Csengery Kristóf
...s akár sose nőne föl...
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Nem tudom, akad-e költő, akinek szemlélete, megszólalásmódja, sorokban és strófákban tükröződő világa, mint valamely matematikai művelet végösszegébe, egyetlen versbe sűríthető. Ha igen, a szóban forgó szerző aligha tartozik a valóban formátumosak közé. Hitem szerint minél gazdagabb és rétegzettebb az életmű, annál kevésbé képzelhető el olyan kiválasztott költemény, amely mint egy apró harcos, elénk perdül az Összegyűjtött versek lapjairól, hogy kardját kirántva valamennyi társa nevében megvívjon a bírálat és elemzés vizsgálódó szellemével. József Attiláról sokat mond az Óda, a Téli éjszaka, a Kései sirató, a Hazám vagy A Dunánál - e nagy versek között azonban nincs, amely alkalmas volna arra, hogy egymagában álljon helyt a költő bonyolult és ellentmondásos termésének egészéért.

     Rába György legutóbbi kötetét, a Sárkányeregetést lapozgatva élvezettel merültem el egy játékban: kerestem azt a különleges verset, amely magát a költőt képviselhetné teljes értékűen egy rövid eszmefuttatás munkadarabjaként. Sok fontosat találtam, s ezek közül jó néhány méltón jellemezheti Rábát, ám önmagában - örömömre - egyik sem volna elegendő. A költő létfilozófiájának rangos summázata az Ember mint órainga; a természetet odaadón figyelő s vele egybeolvadó ember magatartását érzékletesen jeleníti meg A meggyfa balladája; a mesevilágban kalandozó hajlam számos más vers mellett a Találós kérdések útján tartalmának is meghatározója - és így tovább, minden típus lényege megcsillan egy-egy magányos gyöngyszem felületén. Rába költészetének azonban az évtizedek óta kikristályosodott formavilág és a letisztult versbeszéd egysége ellenére oly sok különféle vetülete, oly sok árnyalata, témája, műfaja és megszólalásmódja van, hogy egy-egy vers legfeljebb valamely meghatározott, jellemző mozzanatot világíthat meg.

     Az általam kiválasztott, számomra kedves költemény is ezt teszi. A Még ma is lázong húsz sora nem annyira formai vagy stiláris megállapításokra ösztönöz - bár tömörsége és fegyelmet sugalló szerkezete méltón mutatja fel a Rába-vers általánosságban is érvényes tulajdonságait -, mint inkább ahhoz kínál keretet, hogy megfigyeljünk egy költői magatartást - egy szemléletet, amely Rába György újabb termésének fontos alkotóelemeként értékelhető.

 

Még ma is lázong

Még ma is lázong a kamasz

engeszteletlen éhezik

bennem mert kiköpi a felnőtt

emészthetetlen tetteit

nem hízik megállapodott kor

ételén a mindennapi

elé rakott tányér falatját

undorodva félrelöki

lefitymálja és gúnyolódik

a pókhasún a gömbfejen

milyen olcsóság zsírja tömte

hogy ily vágósúlyú legyen

a kamasz inkább nagyokat

nyel s akár sose nőne föl

nehogy így tengődnie kelljen

egyenkosztok csöbreiből

de arra feni a fogát

amit egyszer élvezhetett

a föld végéről hozta el

csak rá gondoló szeretet

 

     Az én olvasatomban a vers és annak szimbolikus alakja, az élet készételét lenyelni képtelen, eszméihez makacsul ragaszkodó kamasz olyan mozzanatot képvisel, melyet fontosnak vélek Rába utóbbi évekbeli termésében: a fiatalságot. Rába fiatal költő. Ez nem különösebben érdekes vagy meglepő megállapítás, ha húszas, harmincas éveiben járó tollforgatót jellemzünk vele. Rába György azonban nyolcvan esztendős - ebben az életkorban, amikor sokak verseiben válik alapmagatartássá a rezignáció, figyelemre méltó, ha a művekből ilyen intenzitással árad a kereső-kutató elszántság: a felfedezőé, aki sűrű, ösvénytelen vadonban halad előre, a bányászé, aki sosem rest kockázatot vállalva új tárnát nyitni.

     A kaland szót három bekezdéssel korábban már használtam, de most nyomatékosítanám: Rába költészetének szellemi fiatalsága kalandkereső fiatalság. Mi lehet magamon túl / nyújtóztam annyiszor / messzebb valami másért - vall A hajtóm. Szép, ahogyan ez az örök vágy az Újra kezdeni című verset lezárja: segíts súgj nekem valami varázsszót / kezdhessünk el egy jobb kalandot újra.

És sajátos paradoxon, hogy a megszokás ellen feszülő ösztön jelenléte éppen az Öregember arcképe alá hat sorában fogalmazódik meg szinte képletszerűen: Napjainak mélyszántása hiába / szétporlanak ha nem esőzi többé / váratlan órák országos kalandja // A kései élmények / autós blokádkor elropogtatott / tartalék kétszersültek.

     Tartalék kétszersült? Azt is a lélek belső kamrájában gubbasztó, lázongó (és nyilván sovány) kamasz majszolja, aki nem hízik megállapodott kor / ételén.

A Sárkányeregetés azonban számos más versben is hitet tesz a kamasz- vagy gyermeklét, a hajthatatlan idealizmus egzisztenciális alapélménye és a lélek soha el nem évülő fiatalsága mellett. Ezt teszi maga a címadó vers: Ki sárkányokat ereget / az voltam sosem eleget / papírból lécből és csiriz-ből / röppentek zsenge álmaim föl. De erre utal a szerző által idézőjelbe foglalt című "A három kívánság" is, amely idegenkedő távolságtartással veszett felnőtt dolognak ítéli mindazt, ami a pihenni vágyva forgolódónak álmatlanságot okoz: Elaludni mint az ártatlanok / s nem várni hogy majd csak elkódorog / megbánás gond veszett felnőtt dolog. Egy másik vers elején még nyíltabban fogalmazza meg vallomását Rába: Diákéveim véget sosem értek / fürkésztem lestem elemeztem - így kezdi mondandóját a Versenytársam, az idő.

     Számomra talán legérdekesebb s leginkább figyelemre méltó, hogy az általam választott vers, a konvenciókkal dacosan szembeszegülő Még ma is lázong ikerdarabbal is büszkélkedhet a kötetben: egy költeménnyel, mely a harcias-elutasító mondanivalót bizakodó-életerős derűvel parafrazeálja, s hangsúlyos nyolcasaival népmesei atmoszférát teremt.

 

Mintaképem

Ifjúember mintaképem

az a legény a sörényes

határtalannal komázó

szánkózik a földön égen

ahogy dűlőit bejárja

önkezével barkácsolta

bajnok alkalmatossága

maga fölé emelkedik

gazdagodik egyre közben

nem csak sebe szaporodik

a hét határig adósnak

még kudarca is tudósabb

a vakmerő világjáró

ha csak szívben káprázatban

falakon keresztüllátó

ujjongva lerázhatatlan

nem is mállik nem is múlik

szökő élet szökőévig

követném vagy utánoznám

ha szemernyit hasonlít rám

grafittal írt napjaimban

ujjkörömnyit boldogíthat

tetteiből érdeméből

egy árnyalat holtomiglan

 

     Az olvasó örömteli felfedezése, a rábukkanás az ikerdarabra s benne a lázongó kamasz jókedvű és elpusztíthatatlan testvérére, csak nyomatékosabbá teszi a feltételezést: a Még ma is lázong, ha nem is olyan vers, amely egymagában, jelképes érvénnyel állhat helyt Rába egész költészetéért, az idős kori termésnek mindenképpen fontos, emblematikus darabja, amely az elmúlt évek Rába-lírájának egyik meghatározó magatartásformáját képviseli.

     Számomra különösen kedves a befejezés, amelyben a költő mintegy megadja okát a lázongó kamasz önsanyargató böjtjének. A dacos fiú arra feni a fogát / amit egyszer élvezhetett / a föld végéről hozta el / csak rá gondoló szeretet. Először is: szépnek találom, ahogyan az utolsó előtti sor - a föld végéről hozta el - ajtót nyit egy másik ismerős Rába-toposz, a magam kategóriarendszerében mesés versekként számon tartott csoport világára, éppen arra, amelyikbe az imént idézett ikerdarab, a Mintaképem tartozik. Ezzel Rába - mindegy, hogy szándékosan-e vagy önkéntelenül - poétikailag is megteremti a kapcsolatot a két, tematikus értelemben rokon mű között. Másodszor: vonzó a lélektani egyensúlyteremtés szándéka, mely a Még ma is lázong utolsó szava, a szeretet használatával hirtelenül és nem várt módon valami lágy fészek-meleget lehel az olvasó köré. Harmadszor és végül: az a titokzatos táplálék, amelyet a fiú egyszer élvezhetett - igen, érezzük, ez mindent megmagyaráz és mindennek értelmet ad. Ez az, amiért érdemes magányosan lázadni, koplalni, nélkülözni. Mintha Rába kamasza József Attilával mondaná: Nincs alku - én hadd legyek boldog!

     Tisztelet a fiatalnak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 6   »   ...s akár sose nőne föl...
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911