Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 6   //    «    23    » 
Lányi András
Tulajdon-kép
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A meglesett leselkedő

"A magánvaló lét: a megtapasztalt másság."

(Bernhardt Waldenfels)

 

Ezért volt minden. Egymásba hatolunk, testünk legbensejébe fogadjuk egymást, hogy a másik érzékeit betöltsük. Hogy minden íz, illat, hő, nedvesség, érintés, súly, hang és látvány mi legyünk. Mit keresünk egymásban? Az örök kérdéssel: "szeretsz?" a megértés-módján-létező (és másként sehogy se létező) létének a maga számára hozzáférhetetlen titkára kérdez - azt a jelentéstöbbletet tudakolja, mely által puszta ittléte a Másik számára ki-létté egészül az együtt-létben.

     Azt állítom tehát, hogy önmagamat, ha tudnám, a mások szenvedélyének tárgyaként tudnám csak megragadni. E szenvedély (vágy, gyűlölet, félelem, kívánság, undor stb.) milyenségéről azonban nem áll módomban megbizonyosodni, következésképp tudásom önnön létezésemről mindig hipotetikus, s minden megnyilatkozásom ellenőrizhetetlen és igazolhatatlan reménységen/kételyen alapul. Ennek próbálunk utánajárni egy életen keresztül. Tanuljuk a világot a mások szemével látni (a tárgyilagosságnak ehhez nincs sok köze, annál több a személyhez, mármint a másik személy megértéséhez, illetékessége elfogadásához ügyünk végső bírájaként). Bizonyosságra vágyunk: egy olyan világra, melyben mi mintha nem is lennénk jelen. Az objektivitás - az objektív - persze csak bújócska önmagunkkal. Hogy látóvá váljunk, megpróbálunk láthatatlanná válni. Elrejtőzünk, hogy meglessük a rejtőzködő világot - a felnőttek szörnyű titkait.

     S magunkban azt reméljük: egyszer majd felbukkanunk a képen.

     A leselkedés tehát nem puszta kíváncsiság. A leselkedés kísérlet, hogy kilépjünk önmagunkból. Semmi sincs ennél csábítóbb! Amit kilesnénk, létezésünk titka, nem valami őskép, sokkal inkább az Eredendő Pillantás - a mások ránk irányuló intenciója. Csakhogy nem azt kapjuk, amire vágyunk! A látványt kapjuk, látás helyett. Márpedig a megértés a nézőpontok felcserélése volna (azaz: perverzió). Hiába erőlködünk, nem váltunk kéjlesővé. Nem gyönyörködhettünk a mások gyönyörében. A gyönyör és a kín ugyanis láthatatlan. Ami látható, az meg lényegtelen. A gyönyör és a kín, ha valahol, a másik tekintetében tündököl. Leselkedni pedig annyi, mint kerülni a mások tekintetét. A leselkedés zsákutcának bizonyult. Nem tapasztaltuk a mások tapasztalatát. Ami értelem, szándék visszaköszön az "ellesett" képről, az mind a sajátunk. Egy nyomorult leselkedő szándékai.

     A képek elözönlik a világot, s még mindig nem láttuk a dolgot magát. Dolog ugyanis nincs önmagában. Az mind valakinek a dolga: ne ártsd magad a mások dolgába stb. A dolgok akkor válnak közös ügyünkké, ha megtanultunk a mások vágyával vágyakozni, s az ő szenvedélyes pillantásukkal fogadjuk magunkba a látványt. A Másik létezése ettől a pillanattól fogva számunkra nem ismerettárgy többé, nem puszta ígéret, sem megfejthetetlen értelmű utalás vagy logikus következtetés. Végre közvetlenül tapasztaljuk az ő "hátborzongatóan otthontalan" (Heidegger) lényének működését. Kilépünk a korlátolt, egyéni létezésből. Eksztázisnak nevezzük ezt az állapotot, amelyben a rejtőzködő Lét láthatóvá lesz.

     De ne feledjük, a megértés-módján-létező útja mindig a Másikhoz és a Másban vezet. Az igazi "megtapasztalt másság" a mások által tulajdonított értelem (gyönyör, kín stb.) közvetlen elsajátítása volna. Amikor a megjelenített tárgyon a látás módja, az ábrázolás értelme válik szemléletessé. A műalkotás szólít ezen a módon: lásd a világot, ahogyan én, és változtasd meg élted. Ilyenkor azonban egy hipotetikus Másik, egy fölnyíló és bizonyos értelemben személytelenné lett (vagy egyetemes érvényűvé felfokozott, ahogy tetszik) személy tudatos és nyilvános, közérdekű üzenetével állok szemben, nem önmagam Másával. A magán-lét hiteles dokumentumának ezzel szemben a szubjektum önértelmezésének akaratlan nyomait, jelenlétének naiv megnyilvánulásait kell hordoznia. Ezekre és csakis ezekre mondhatjuk: láttam a dolgaidat azonmód, ahogyan te magad látod őket és ügyködsz rajtuk. Úgy, ahogyan majd egy istenség mindent látó tekintetének archívumába elraktározza őket.

     Ez a Hórusz Archívum látnivalóinak nyitja és értelme.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 6   »   Tulajdon-kép
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911