Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 5   //    «    3    » 
MÍG FÖLDET ÉR
Asztalos András
Tranzit
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


- fiatalkori töredék -

 

Az alábbi feljegyzésben felbukkanó hősünk rajongása valójában nevetségesnek és gyerekesnek is mondható, habár miért kéne annak nevezni és ilyennek elismerni egy tulajdonképpen nemes, mert hát mégiscsak ismeretszerzési szándékkal áthatott passziót, mely gazdag ingerfelvevő folyamataival, s a megfelelő agyi területek közti átkapcsolásokkal lehetővé teszi az olyan ósdi és elfeledett minőségek megélését, mint a mámor, szépség, félelem, kaland... Mert ezeket bizony megtapasztalhatta Siegfried Lebegy Roskijev, amint egy hermetikusan záródó alumínium-gépre bízta magát. A könnyebbség, egyszersmind a szemléletesség kedvéért úgy is fogalmazhatnánk, hogy a polgári repülés volt második apja - mert polgári repülés csak egy van. De Roskijev nem is a fémmadarakban bízott elsősorban, hanem inkább a Leonardo óta felhalmozódott és nagyszerű alkotásokban testet öltött tudásanyag hitelességében. Vagyis bíznia és hinnie kellett többek között W. és O. Wrightban, Andrej Nyikolajevics Tupoljevben - ő benne aztán nagyon, mert leggyakrabban az ő szerkezeteivel emelkedett cumulusok, stratusok birodalmán s bolondos cirrusok kertjein át kilenc kilométeres magasságokba -; hinnie kellett továbbá Szergej Vlagyimirovics Iljusinban, Antonovban, Kuznyecovban, Jakovlevben, később William Edward Boeingben, Anton H. G. Fokkerben, a földi kiszolgáló-személyzetben (a vámosokat szigorúan kivéve), a toronybeli, a közel- és távolkörzeti radarirányítók másodperces felbontású éberségében, a téliszalámis és lazacos szendvicseket légrekeltő catering-szervíz szorgos leányaiban, a karbantartó műszerészek figyelmességében, az utaskísérő bombázók hosszúlábú nyugalmában, nem utolsósorban a pilóták körültekintő precizitásában s a fekete-sárga kockás "follow me" kiskocsiban.

     Ha tehát Lebegy Roskijev egy közel egy és negyedórás repülőutat képzelt maga elé - amely a mindenkori késések miatt persze általában és sajnálatosan 55 percre apadt a pilóták behozási műveleteivel -, akkor nemcsak a repülés élményétől mámorosodott meg (mely élmény már a jegyirodában bontogatta erőterét s hatalmát), hanem az azt övező, ha nem is misztikus, de mindenképpen valamiféle emelkedettséget árasztó, sürgő-forgó összmunkától, összehangoltságtól, minek köszönhetően egy gép biztonságban szállhat fel és érhet földet. Márpedig amíg egy gép földet nem ér - s ezt Lebegy jól tudta, és mindig nagyon intenzíven gondolt is rá, ha már elfoglalta a többnyire ablak melletti ülőhelyét - bármi megtörténhet. Ebből a szemszögből nézve valójában az élet is repülés, csakhogy a "bármi" lezajlásának s lehetséges következményeinek dimenzióival jóval kiélezettebben foglalkozik az ember, ha szendvicsét nem lakótelepi konyhájában, hanem egy turbulens áramlásokban 970 km/h-s sebességgel repülő, túlnyomásos kabinban adatik elfogyasztania. Lebegy azért is kedvelte annyira a repülést, mert tudta - ahogy a pilóták is -, hogy közben nem történik, történhet akármi, mégis sohasem zárhatta ki a lehetőséget, hogy bármikor bekövetkezhet a bármi. Rajongó hősünk amúgy nyugodt természetű volt, de ha valami lázba, izgalomba hozta, akkor ez a teljességgel kiszámítható és a teljességgel kiszámíthatatlan közötti örök és nagyvonalú feszültség, amit a felszállás előtt felszolgált pezsgő szájpadlására verődött buborékai és az arcára szorított, előgőzölt kendő még inkább szítottak.

     Roskijev sokat repült fiatal korában, mivel édesapjának, Lonylikin Tolarskij Roskijev harmad-, másod-, majd elsőosztályú tanácsos hivatalos elfoglaltságai miatt a család külhonban telepedett le - a repülőutak, így az első is, amit Lebegy édesanyja hasában abszolvált egy légcsavaros kávédarálóban, többnyire a külhon-belhon útvonalon zajlottak.

     Ó, a külhon vargányás erdői, áfonyás hegyvidékei; tágas, szürke városainak gördülő, málnaszörp-szirénás üdítőital-csapszékei; a salátákon, tejtermékeken és hajdinakásán előnevelt fiatalságának laza és természetes nyíltsága; öregjeinek vodkában pácolt bölcsessége s diktatúrában kiérlelt fanyar, húsjegyekkel kártyázó humora; a húgy- és gázolajszagú talpfáin elömlő rozsdabarna rendezetlensége; na és a szent Krakkó... És ó, a belhon pörköltszaftos egének finitista görcsössége, tudatzavaros kicsinyessége; szent balkáni infantilizmusának édes barackjai, muskotályos mosolyai; vasárnapi ebédjeinek rántott csirkés korlátoltsága; a monarchia előkapart díszleteinek kispolgári hamissága; na és a szent Bor és a szent Balaton, felvidékével.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 5   »   Tranzit
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911