Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 5   //    «    22    » 
MÍG FÖLDET ÉR
Búth Emília
A hattyúdal
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"Macidal, macidal, én a maciddal vagyok", dúdolod. És a bogarammal nem vagy?, kérdem. De, vagyok!, nézel rám, fogod a kezemet. Ez megnyugtat.

     Nyitott kabinú kétfedelesed már nem volt meg, zümmögő helikoptered a szervízben, lila szárnyú kék hattyúddal köröztél a falu fölött. Láttál, hallottál mindent te is, de nem bánom, ezegyszer legyen úgy, ahogy én tudom.

     Mondom, a malomkőasztal, nagyon kő és nagyon kerek, körülötte három gyerek, a kert közepén, a kétágú diófa alatt állt. A diófa másik ágát a herceg, nagy fáramászó Első Kisfiam letörte rég, de a maradék, ez az egyik ág, ága árnyéka is elég volt, hogy jó kotlós, szárnyával óvja, vigyázza csipogó csibéit. A "csibék" (mint sörpultnál felnőtt emberek) könyököltek a malomkő- (nagyon kő és nagyon kerek) asztal körül. Gyerekek. Örült a nap is, bár a lombon át nem sokat látott. Nem sokat, csak eleget, a fel-le hintázó diólevelek között. Ebbe a mosolygásba pottyant bele a bogár. Púpos háttal, csíkosan zizzent, pottyant, koppant a malomkő- (nagyon kő és nagyon kerek) asztal majdnem mértani közepén. Itt, ahová a körző hegyét szúrod, mikor ezt a malomkőasztalt ide, a papírra gondolod, felülnézetből. Hagyjuk a mértant (pláne geometriát), hiszen láttad, lila szárnyú kék hattyúddal, fentről. Zizzent, pottyant, koppant. Hú, gondolta, s ha nem, gondolhatta volna ezt is a bogár: mákom van! minő szerencse, hogy talpra estem, aki nem így, kapálózhatik... milyen kő, milyen kerek ez a valami! Talpra esett, gondolta akkor Bíró Laci. Ez talpra esett, mint a macska, mondta, még mindig magának, de nem szólt. Könyökölni jó.

     Nem volt szereposztás. A címlapon is csak annyi: három hang, három gyerek.

     Első hang (kijelentő): Katica!

     Második hang (őszintén csodálkozó): Jé, csíkos katica?!

     Harmadik hang (fennen): Á, csak egy krumplibogár!

     A címlapra se tessék többet, elég ennyi: három hang, három gyerek. Csak a bogár volt egy és ugyanaz. És most vegyük újra:

     - Katica!

     - Jé, csíkos katica?!

     - Á, csak egy krumplibogár!

     Az egyik, nem számít melyik: egy, kettő, három... egy mutatóujj (jól irányzott mozdulat) megpöccinti... A bogár, kis-inasom csíkos mellénykében, döbbenten hátranéz. És röpül, röpül. Egyszer, ha majd földet ér...

     ...Akkor néztem föl, hiszen emlékszel? nem bírtál a hattyúddal. Kék-lila tinta. Énekelt. Kicsit csíkos, kicsit púpos volt dal:

 

Kabócák, szenderek, bödék,

gryllusok meg bodobácsok:

suszterek, zenészek, ácsok,

legyetek ti tánctanárok,

kerti-parti: fű, fa, virágok

várnak rátok,

csak a meghívót, azt hordjátok

magatokkal mindig.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 5   »   A hattyúdal
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911