Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 4   //    «    18    » 
EUROPLÁN
Bretter Zoltán
A bizalomvesztéstől a háborúig
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Ha valakik, hát az antik görögök sokat tudtak a háborúról. Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy többet tudtak a háborúról és halálról, mint az életről, hiszen életük nagy részét a háború töltötte ki. Moses I. Finley, a neves ókortörténész arra a következtetésre jutott, hogy az antik görögség egész történetében, abban a majd ezer évben, aligha lehetett pár év, amely háborúskodás nélkül telt el. Ezen nincs mit csodálkozni, amennyiben elhisszük Benjamin Constant nevezetes megállapítását, hogy az antikok abban különböztek a modernektől, hogy még a kereskedelem kérdéseit is a háborúra szűkítették. Egy-egy antik városállam, a maga átlagosan 3-4000 lakosával, amikor csak megkívánta szomszéd felebarátjának kertjét, jószágait, nőjét, kardjához nyúlt és lerohanta a birtokost.

     Van azonban egy olyan mű, mely a görög háborús tudás közül is a legkiemelkedőbb, s mindazok, akik olvasgatták az elmúlt évszázadokban, sokat tanultak belőle a társadalom egészére nézvést és különösképpen az emberi viselkedésről. Thuküdidész A pelopponészoszi háború című munkájának olyan fordítója is akadt, mint Thomas Hobbes, aki nemcsak angolra ültette át a szöveget, de önnön politikai filozófiájának néhány jelentős megállapítását is Thuküdidészre alapozta.

     A társadalom Thuküdidésznél is szétesik, éppen úgy - vagy közel úgy -, ahogy Hobbes-nál is megtaláljuk e szétesettséget természeti állapotként. De Hobbes nem a folytonos háborúskodást nevezi természeti állapotnak, hanem a fenyegetettség mindent uraló érzését. Mikor sötét felhők borítják az eget, és úgy érezzük, hogy bármikor ránk szakadhat, nos, ez a természeti állapot. Nem tudunk nyugodtan haladni a karavánnal, mert úgy érezzük, bármikor ránk törhetnek a rablók. A tartós, kikerülhetetlen, "fortélyos félelem" a természeti állapot jellemzője.

     Thuküdidésznél a társadalom szétesése a sztászisz állapotának beálltával együtt következik be. Amikor a polgárok közötti bizalom elvész, az a bizalom, amelyik a tisztességet - akár a legkézzelfoghatóbb anyagi módon is - kifizetődővé teszi.

     A bizalom minden viszonyunkban megnyilvánulhat, amennyiben egyáltalán létezik. A barátomnak hiszek, mert eleve bízom benne, üzletfelemmel szerződést kötök, a kölcsönös bizalom alapján, abban a reményben, hogy mindketten betartjuk a szerződés feltételeit, ellenségemmel békét kötök, s bízom benne, hogy ez akkor lesz tartós, ha a békefeltételek nem megalázóak és betartjuk a békefeltételeket. Ezzel szemben egy társadalmat akkor nevezünk szétesettnek, ha megannyi bizalmi viszonyunkból kivonulunk. Ez a sztászisz.

     Hogy a sztászisz fölforgató gondolatát megértsük, forduljunk a jósdához. A peloponnészoszi háború 2. könyvének 17. fejezetében a következőket olvashatjuk: "Az Akropolisz alatt található úgynevezett Pelaszgikonon átok tiltotta a letelepedést; ezt a tilalmat fejezik ki egy püthói jóslat végső szavai is: >>... jobb a Pelaszgikonon nem megtelepedni ! << (...) Én azonban úgy vélem, hogy ez a jóslat nem úgy értelmezendő, ahogy magyarázták, hanem éppen ellenkezőleg. Nem arra utal ugyanis, hogy a tér törvénytelen betelepítése miatt érték a csapások a várost, hanem arra, hogy a háború következtében lesznek kénytelenek lakóhelyül elfoglalni, s ha a jóslat a háborút nem említi is, előre látta, hogy nem jelenthet jót, ha egyszer ezen a helyen is lakni fognak." Ez a kis értelmezési epizód megmutatja Thuküdidész gondolkodásának jellemzőjét. A háború az oka annak a nyomorúságnak, ami arra kényszeríti az athéniakat, hogy addig belakatlan területekre is költözzenek. A Pelaszgikon betelepítése nem az a misztikus, még erőteljes látnoki képességekkel sem megpillantható ok, ami az athéniak nyomorúságát okozza; a valóság ennél valóságosabb. A háború hiánya az a helyzet, amikor az athéniek követhetik a jóslat útmutatásait, isteneknek is tetszően élhetnek - de a háború elvezet majd odáig, hogy föladják istenes életüket. Szerencsés az a társadalom, mely "istenfélő állapotban" van, s nem kell az elődei által is ráhagyományozott szokásokat, magatartási mintákat, közvélekedést - egyszóval a jóslatot - fölrúgnia. Igen, szerencsés ez a helyzet: nem erényeink eredménye, ha a társadalom összetartozásának jelei társadalmunkban megfigyelhetőek. Erényeink gyakorlásához szerencse kell, az, hogy ne marcangolja a községet a háború, és ne kényszerítsen mindannyiunkat sutba vágni erényeinket.

     Tágasan értelmezve a háború a sztászisz. Állapot. "Békében ugyanis és jó körülmények között a városok és az egyes emberek is szelídebb érzésűek, mivel nincsenek a szabad elhatározást akadályozó kényszerhelyzetben. A háború azonban megszünteti a mindennapi kényelmet, s a tömeg indulatait erőszakos mesterként a pillanatnyi helyzet szerint alakítja." A háború a szabad elhatározást korlátozza, hiszen minden pillanatban valamelyik oldalra kell állni, állást kell foglalni. Nem vagyunk többé abban a kényelmes helyzetben, hogy elmélkedve, megfontoltan, átgondoltan, ráérősen kialakítsuk álláspontunkat és aszerint cselekedjünk. Életünket már nem, csak ellenségeinket tudjuk építeni.

     Ami ezután következik, az a sztásziszban tapasztalható jelenségek leírása.

     Először az ellenfél legyőzésére szőtt tervek kezdenek mind fantasztikusabb alakot és mértéket ölteni. Mind hatalmasabbá nő az ellenség a szemünkben, és mind nagyobb erőket fogunk képzeletben mozgósítani legyűrésére.

     Aztán a szavak elveszítik megszokott, mindennapi jelentésüket, amit egyfajta hallgatólagos egyetértés tartott fönn. A lopásra azt fogjuk mondani, hogy ügyesség, a vakmerőségre, hogy bátorság, a bölcs visszafogottságot pipogyaságnak nevezzük...

     "Aki mást sikeresen tőrbe tudott csalni, az volt az okos, aki a tőrt gyanút fogva kikerülte, az a még okosabb. Aki viszont eleve gondoskodott ilyen esetek megelőzéséről, azt bajtársiatlannak s ellenfelei előtt meghódolandónak mondták. Általában azt dicsérték, aki a másikat a tervezett gazságban megelőzte, s azt, aki mást ennek szándéka ellenére ilyesmire rábírt."

     Még a családi kötelékeknél is fontosabbá válik a szövetség. Ezeket a szövetségeket ugyanis a közösen elkövetett törvénytelenségek forrasztják egybe. A tagok egymás iránti bizalmát a közösen megtervezett és kivitelezett törvényszegés pótolja.

     A sztászisz állapotában nincs kiegyezés, nincs kompromisszum, csak fenyegető fegyverszünet. Amint a legcsekélyebb alkalom kínálkozik, a számlát ki kell egyenlíteni, bosszút kell állni, s lehetőleg nem nyílt küzdelemben, hanem ott támadva, ahol a másik fél legfelkészületlenebb, legvédtelenebb. Minél elvetemültebb a bosszú, annál több eszességet feltételezünk arról, aki azt véghezviszi. "A legtöbb ember sokkal jobban szereti, ha ügyes bajkeverőnek, nem pedig tudatlan jámbornak nevezik, az utóbbit szégyellik, az előbbivel dicsekednek."

     Végül: "Mindennek az oka pedig a telhetetlenségből és becsvágyból eredő uralomvágy, mert ezekből ered a politikai küzdelmekbe keveredett emberek szenvedélyes harcvágya is. Mert míg a városokban a politikai vezetők szépen hangzó szavakkal mindenki törvény előtti egyenlőségét s a kiválóak bölcs uralmát emlegették, az államot, amelyet szavaik szerint szolgáltak, versengésük díjává tették, s az uralomért a legkülönbözőbb módon vetekedve nem riadtak vissza a legiszonyúbb eszközöktől sem, a megfélemlítés egyre több módszerét alkalmazták, bosszújuknak nem szabott határt sem a jog, sem az állam érdeke, s csak azzal törődtek, ami nekik akkor éppen kellemes volt. S mivel vagy igazságtalan szavazással, vagy erőszakkal jutottak uralomra, habozás nélkül szolgálták pillanatnyi érdekeiket. A jámborság semmit sem számított egyiküknél sem, s az jutott nagy hírre, akinek körmönfont okoskodással sikerült valamilyen szégyenteljes dolgot elérnie. A középen álló polgárokkal mindkét fél rosszul bánt, vagy azért, mert nem kapták meg tőlük a kívánt támogatást, vagy irigységből, hogy sértetlenek maradtak.

     Hellaszban a viszálykodások közben az erkölcstelenség minden formája elterjedt, s nevetségessé vált és eltűnt a nemes lelkek legfőbb vonása, az erkölcsi tisztaság. Az egymás közti nézeteltérések a bizalmatlanság következtében a végsőkig kiéleződtek."

     Ezt a színes és láttató leírást adja Thuküdidész a sztászisz állapotáról, s annak okáról, a háborúról, a legszélesebb értelemben, hiszen könnyen felismerhető, hogy polgárháborúra is gondol. Azért fontos megjegyeznünk, hogy Thuküdidésznél nem pusztán háborúról van szó, hanem polgárháborúról is, vagy elsősorban erről, mert ki akarjuk terjeszteni gondolatát - a politikai világra általában -, s evvel elérhetjük, hogy az átvitt-áthozott értelem még nyilvánvalóbbá, szinte azt mondanám, megalapozottá válik.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 4   »   A bizalomvesztéstől a háborúig
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911